Náci kényszermunkások dolgoztak a német katolikus egyháznak

A korszakban sok kelet-európai kényszerítettek arra, hogy a német gyárakban, vagy mezőgazdasági területen dolgozzanak, szinte nulla fizetésért, kiváltva azokat a milliókat, akik Hitler hadseregében szolgáltak. Míg a náci állam már nem, a munkaadók azonban ma is léteznek, és a legtöbb esetben alapítványokon keresztül próbálják kompenzálni egykori munkásaikat.

A kárpótlási perek és ügyek zavaros pillanatai között most a német katolikus egyház döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza a nála foglalkoztatottak listáját: a 700 oldalas tanulmányban a 4829 kényszermunkás és 1075 hadifogoly minden adata fellelhető. A listán összesen 5900 olyan ember neve szerepel, akiket a második világháború során kertészként, sírásóként vagy kórházi alkalmazottjaként foglalkoztattak a katolikus intézményekben.

Karl Joseph Hummel, a kutatást vezető történész szerint csak limitált számú katolikus intézményben alkalmaztak kényszermunkát, hiszen a nácik eközben végig üldözték az egyházat és annak szociális vagy más intézményeire sem néztek jó szemmel. A munkások a legtöbb esetben nem a templomokban, hanem katolikus kórházakban és temetőkben, vagy a kolostorok földjein dolgoztak, illetve házi szolgálatra helyezték el őket. A tanulmány szerint legtöbbjük Lengyelországból, Ukrajnából és a Szovjetunióból származott.

Hummel egy rádióinterjúban azt is elmondta, hogy az egyház a háború során nem állt ki határozottan a náci rendszer ellen. "Tisztán ki kellett volna fejezniük, hogy haza iránti lojalitás és hűség nem egyenlő a rendszer iránti elkötelezettséggel" - állítja. A Német Katolikus Püspöki Konferencia ennek ellenére eddig 2,71 millió eurót költött 200, kelet-európai jóvátételi tevékenységére, ám az ügyet még mindig nem tekintik lezártnak. Sokak szerint akár az egyház jövője is múlhat azon, hogy miként lesznek képesek szembesülni a hasonló, múltban elkövetett dolgokkal.