Egy tőről fakadhat a vallás és a humor

Az Odüsszeiában Homérosz hőse a Küklopsz kérdésére magát Senkinek nevezte. Amikor aztán a férfi megvakítja őt, Polüphémosz a többiek kérdésére, hogy ki bánt el vele, azt kiáltozza: Senki. Az i.e. 800 körül írt, több helyen hasonló `viccekkel` fűszerezett akció-kaland az első írásos bizonyítéka a humor létezésének - állítja Owen Ewald klasszika filológus, aki kutatási eredményeit Humor in the Ancient World címmel megjelent könyvében ismertette.

A világ első viccei azonban már Homérosz műve előtt több tízezer évvel ezelőtt megszülethettek. Erről tanúskodik az is, hogy amikor 19-20. százazd fordulóján Louis Schulze és Charles Chewings antropológusok első kívülállókként kapcsolatba léptek az aborigén bennszülöttekkel, meglepő eredményekre jutottak.

Ők ugyanis közel 35 ezer évig éltek genetikailag és kulturálisan is elszigetelve a világ többi pontjától. A náluk felfedezett vicckultúra így arról árulkodik, hogy az emberi humor legalább ennyi idős lehet - állítja a Manitoba Egyetem pszichiátere, Joseph Polimeni. Az Evolutionary Psychology című tudományos folyóiratban megjelentetett tanulmányában (pdf) a kutató a humor evolúciós gyökereit vizsgálta.

A cikkből megtudhatjuk, hogy az antropológusok egyszer egy borzasztó viharba kerültek, amely azonban nagy megdöbbenésükre egyáltalán nem ijesztette meg az őslakosokat - pont hogy nevetgélve csináltak viccet a mennydörgésből. Polimeni szerint ez is azt bizonyítja, hogy a természeti jelenségekkel vagy váratlan eseményekkel kapcsolatos emberi humor legalább 35 ezer éve létezhet.

Szerinte mivel a régészek a modern Homo sapiens megjelenését 100-200 ezer évvel ezelőttre teszik, ez nem is olyan nagyon túlzó elképzelés. A 35 ezer évvel ezelőtti dátum azért is nagyon fontos, mert az ember kognitív evolúciójában több fontos változás is történt: akkor jelent meg az absztrakt gondolkodás, és akkor készültek az első szimbolikus műtárgyak is. Szintén ekkortól beszélhetünk a spirituális gondolkodásról is.

Polimeni szerint a humor és a spiritualitás együtt fejlődhetett, és ezáltal tette elviselhetőbbé az emberek számára a mindennapi stresszt, könnyebbé a kommunikációt és más tevékenységeket. A spiritualitás és humor közti kapcsolat a Bibliában is megőrződött, ám a könyv szarkazmusa, iróniája és szójátékainak legtöbbje elveszett, amikor azt latinra, és más nyelvekre fordították - mondta el a Discovery News-nak a humor történetét kutató Hershey Friedman.

A humor alapvető formái a kutatók szerint mára mit sem változtak: így a politikai vagy szituációs humor is ugyanolyan maradt. Ewald szerint például Arisztophanész lehetett az akkori nyugati világ Jon Stewartja, hiszen egyfolytában viccet csinált a politikusok viselkedéséből és fogyatékosságaiból. A legkorábbi tényleges viccgyűjtemény a Philogélosz, vagy a Nevetés szerelmese címet kapta, és i.sz. 350-ben készült. Abban sok vicc ostorozta a politikusokat, a nagyképű entellektüeleket, a rossz szájszagú embereket, de sokszor még a rabszolgatartókat is.

Az első, vicceket oktatási céllal tartalmazó könyv a középkorból, i.sz. 700 körülről maradt fenn: az Ioca Monachorumot szerzetesek vetették papírra. Abban olyan viccek szerepelnek, mint hogy "Ki volt az első ember, aki nem született meg, de meghalt? (Ádám) Ki ölhet meg másokat büntetés nélkül? (az orvos). Ezt a témát bogozgatta Umberto Eco nagysikerű történelmi regénye  is, A rózsa neve is, amely a Jézus nevetését bogozgató kódexlappal a vallás és humor közti kapcsolatra próbált rávilágítani.