Műkincsvita: az ókor mindenkié!

Nemzeti identitást erősíthetnek

Két évvel ezelőtt Francesco Rutelli, újonnan kinevezett olasz kulturális miniszter kampányt indított az Egyesült Államok múzeumaiban őrzött ókori tárgyak visszaszerzéséért, amelyeket szerinte Olaszországból loptak el, illetve csempésztek ki. A múzeumok tiltakoztak, tagadtak, majd tárgyalni kezdtek, végül megegyezésre jutottak. A kaliforniai Getty Villa, az ókori görögök, etruszkok és rómaiak múzeuma, beleegyezett, hogy rövid időn belül visszaad 39 tárgyat, és 2010-ig haladékot kapott egy i.e. 5. századi istennő visszaszolgáltatására.

A hazatért kratér

A New York-i Metropolitan Múzeumban látható, i.e. 6. századból származó Eufroniosz-kratér 1972-ben 1 millió dollárért került az intézmény birtokába. Thomas Hoving, a Metropolitan akkori igazgatója gyanította, hogy az ókori görög vázát Olaszországból lopták el. Utóda, Philippe de Montebello 2005-ben tárgyalásokba kezdett a váza és még 20 tárgy visszaadásáról. A kincsek azóta visszakerültek Rómába, ahol nemrég egy győzelmes hangulatú kiállításon mutatták be őket.

Az elmúlt évek visszaadási akciói csak egy részét képezik a múltról folytatott világméretű vitának. A régészek véleménye szerint az ókori műkincsek piaca csak tovább ösztönzi a régészeti lelőhelyek fosztogatóit. A múzeumlátogatók pedig a lehető legtöbbet szeretnék látni az emberiség múltjából. Ilyen körülmények között lehetséges egyáltalán egyensúlyt teremteni a történelem védelme és feltárása, valamint megőrzése és bemutatása között?

Ne gondoljuk, hogy a probléma csak az Egyesült Államok múzeumait érinti. Rutelli nemrégiben azt nyilatkozta a TIME magazinnak, hogy az USA után most már az európai intézmények, különösen a dán múzeumok felé fordul, később pedig Japán és a Föld többi része is terítékre kerülne. Januárban Shelby White, magángyűjtővel tárgyalt, aki beleegyezett, hogy 10 tárgyat visszaad a férjével létrehozott gyűjteményéből.

De nem csak Olaszországnak vannak követelései. Egyiptom vissza akarja kapni a berlini Egyiptomi Múzeumból Nofertiti mellszobrát, Peru a Yale-lel vitázott a Machu Picchuból származó inka kincsek ügyében. Kína pedig arra kéri az Egyesült Allamokat, hogy tiltsa be a kínai őskortól a Csing-dinasztia végéig (1911) terjedő korszakból származó tárgyak importját.

Ebben a légkörben jogosan merül fel a múlt birtoklásának kérdése. Az ún. "ősi nemzetek", mint pl. Olaszország, Görögország, Egyiptom, Törökország és Kína, az ókori civilizációk otthonai, nemzeti tulajdonként tekintenek az ókori leletekre, amelyek fontos szerepet játszanak a nemzeti identitás megszilárdításában. Ez részben így is van. A probléma csupán az, hogy ez a felfogás összeegyeztethető-e azzal a nem kevésbé ésszerű elképzeléssel, hogy az ókori civilizációk alkotásai az egész emberiség örökségét jelentik.

1. Nemzeti identitást erősíthetnek
2. A kulturális tulajdon kora
3. Tulajdon helyett lízingelés