Megfejtették a fekete halál hatásmechanizmusát

Egy londoni temető 490 pestises áldozatának csontvázát vetették tüzetes vizsgálat alá, és megállapították, hogy noha valóban sok tökéletes egészségnek örvendő személy életének vetett véget a kór, végzetes kimenetelre azért inkább számíthattak azok, akiket a fertőzés már éhezéstől és más nélkülözéstől leromlott egészségi állapotban talált.

"Mivel a fekete halál olyan sok embert ölt meg, ezért élt az a hagyomány, hogy azért is különleges, mert válogatás nélkül pusztít el mindenkit. Akit egyszer megfertőzött, az 3-5 nap múlva már a temetőbe került" - mondja Sharon DeWitte, az Albanyi Egyetem antropológusa.

A DeWitte és társa, James Wood, a Pennsylvaniai Állami Egyetem professzora által megvizsgált emberi maradványokat még a nyolcvanas években tárták fel a pestis vizsgálatának céljából. A tudósduó most aprólékos vizsgálatnak vetette alá őket, amelynek végén megállapították, hogy a közel ötszáz áldozat közül kisebbségben vannak azok, akik haláluk előtt kicsattanóan egészségesek voltak. A többség fogain és csontjain az alultápláltságból, vashiányból, korábbi fertőzésekből származó rendellenességek figyelhetők meg.

"A korábbi kutatások szerint a pestis rendkívül virulens kórokozója immunológiai szempontból olyan készületlenül érte Európa lakosságát, hogy válogatás nélkül minden útjába kerülő életet kioltott. A tény azonban az, hogy az eleve rossz egészségi állapotban lévők könnyebben haltak bele a betegségbe" - írják az antropológusok az amerikai tudományos akadémia (NAS) közlönyében.

A Yersinia pestis baktérium által okozott bubópestist fertőzött rágcsálókon élő bolhák terjesztik, míg másik válfaja, a tüdőpestis emberről emberre cseppfertőzéssel terjed. A fekete halál (nevét a beteg testén kialakuló feketés színű nedvedző daganatokról kapta) magas lázzal és súlyos hányással jár. A tüdőpestis esetében a tünetek hasonlók, de daganatok nem alakulnak ki.

Járványossá először Ázsiában vált, majd a Közel-Keleten át érkezett Európába. Az első nagy járvány idején, 1347-1351 között az érintett populációk 30-50 százalékát megölte, de ismeretes, hogy voltak települések - főként szegényebb falvak -, ahol mindenki meghalt. Napjainkban antibiotikumokkal gyógyítható, ezért az évente regisztrált 1000-3000 megbetegedésből csupán 100-300 halálos áldozata van, elsősorban a kezeletlenség miatt.

(Múlt-kor/MTI)