Hermelines nő háromdimenziós hatással

Korábban a Múlt-koron is beszámoltunk arról, hogy Pascal Cotte speciális, multispektrális kamerájával készített nagyfelbontású fotókat a Mona Lisáról. A francia mérnök a Louvre után szeptemberben Krakkóba utazott, és egy, a milánói herceg szeretőjéről készített kép rétegeit kezdte el vizsgálni.

Az eredeti és a virtuálisan megtisztított verzió

Elmondása szerint a 240 megapixeles szkennelés végre egy, az eredeti, 1490-es állapotot tükröző, nagyfelbontású képpel ajándékozza meg a művészetek iránt rajongókat. A férfi elmondása szerint kezdeti félelmei ellenére A hermelines nő nem jelentett problémát: a félévezredes alkotás a restaurálások ellenére nagyon jó állapotban volt.

A Leonardo négy női portréjának egyikeként készített reneszánsz olajfestmény egy fiatal hölgyet ábrázol vörös-kék ruhában, ahogy egy fehér hermelint tart a kezében. A történészek szerint a képen Cecilia Gallerani, Ludovico Sforza szeretője látható, aki a festés idején 16-17 éves lehetett.

A francia mérnök  saját tervezésű kamerájával 13 fénytartományban - így infravörös és ultraviola fényben is - készített több millió pixeles képeket. A képek felhasználásával aztán virtuálisan megtisztították a festményt, és láthatóvá váltak a korábban elképzelhetetlen világos színek és árnyalatok. A krakkói Czartoryski Múzeumban őrzött festményről ekkor derült ki, hogy a háttér eredetileg kék és szürke lehetett, amit aztán a 19. században kentek át feketére. A fekete szín éles kontrasztot alkot a figurával, és részben tönkretette a kép eredeti háromdimenziós hatását is.

A művészettörténészek szerint a vizsgálat megcáfolja azt az állítást, miszerint a képet nem is Leonardo, hanem a műhelyében dolgozó segédei készítették. "A képet eddig az éles kontrasztok miatt nem tartották a mester alkotásának, ám a mostani kutatás kiderítette, hogy az tényleg az ő műve lehetett" - állítja. A spektrális képek más részleteket is felfedtek: eredetileg a hermelin is sokkal fehérebb volt, míg a lány ruhája teltebb színekkel készült.

Vannak persze, akik nem bíznak a digitális vizsgálatokban, mert szerintük azok borzalmas restaurálási kísérletekhez vezethetnek. Michael Daley, az agresszív restaurálásoktól védő ArtWatch UK nevű szervezet munkatársa szerint "bár ez egy lenyűgöző eszköz, veszélyes és naiv dolog lenne azt hinni, hogy azzal a festmény valódi színeit kaphatjuk meg. A régi festmények esetében ugyanis az eredeti állapot már nem létezik - a pigmentek nagyon sok változáson mennek át. A kamera azért veszélyes, mert a restaurátorok a látványos eredmény miatt megkaphatják a szükséges anyagi támogatást is".

Alessandro Vezzosi, Leonardo-szakértő és a Vinciben található múzeum igazgatója szerint Cotte kamerája azért nagyszerű, mert úgy lehet restaurálni a képet, hogy nem kell hozzáérni. Szerinte ezzel jobban megérthetjük a hasonló képek születését és történetét is.

Cotte reményei szerint a hasonló képek vizsgálatával elkészíthetnek majd egy speciális adatbázist a digitálisan restaurált képekből, illetve a technológiát megfelelő összeg fejében a magánygyűjtők kollekciói esetében is felhasználhatják majd. Sokak szerint persze ez is csak A Da Vinci-kód meglovaglása, de Cotte cáfol: korábban már festményeket, így van Gogh, Brueghel, Courbet és más európai festők képeit is beolvasta már.