Értékes apróságok a török kori szemétgödrökből

Az előkerült leletek a terület bronzkori (ún. Váli-kultúra) megtelepedettségéről tanúskodnak, később a rómaiak itt bővítették táborukat észak felé a Duna mellett. A középkori Buda szabad királyi városának része volt a Váralja nevű településrész, amely a Várhegy, a Duna és a mai Margit körút közötti területen feküdt. (A városfal kis részét még ma is lehet látni a Széna téren.) A Váralján főleg kézművesek, kereskedők és szőlőművesek laktak, de néhány gazdagabb polgárnak és egyházi intézménynek is volt itt házbirtoka.

Galériánk a feltárás képeiből

A mai Fő utca és Gyorskocsi utca környékén vagyonosabb polgárok kőházai álltak, a körülöttük húzódó utcák telkein boronaházakban, faszerkezetes (ún. fachwerkes) házakban laktak. Az alsóváros több negyedre tagolódott: Tótfalu, Taschenthal, Szent István külváros, Halászváros és Szent Péter külváros központja minden esetben egy-egy kolostor vagy plébániatemplom volt. A régészetileg most megkutatott telkek a középkorban a Szent Péter külvároshoz tartoztak. Az ásatás során Árpád-kori, késő középkori és török kori településnyomokra: házak alapfalaira és járószintjeire, szemétgödrökre, kutakra, vízlevezető árkokra bukkantak a régészek.

A terület korábbi beépítése miatt lakóépületeket eddig csak a Kacsa utca területén sikerült részben feltárni. Itt a jelenlegi utcára merőlegesen két Árpád-kori ház részletei, elsősorban a faszerkezetes épületek agyagpadlói kerültek elő, helyenként a faszerkezet tartóoszlopainak helyeivel. Az egyik lakóházban azonban még egy kőfalat is sikerült részben megfigyelni.

Az épületekben és környezetükben több kisebb-nagyobb szeméttárolás céljára ásott kör, illetve ovális alakú gödör került napvilágra, amelyekben a korszakban használatos kerámiaedények, néhány vastárgy, valamint a táplálkozás hulladékaként állatcsontok kerültek a felszínre. Az épületektől északra, az egykori telkek hátsó részén kelet-nyugati irányú vízelvezető árkokat alakítottak ki. A késő középkor folyamatos megtelepedésére a hulladéktároló gödrök utalnak.

Az ásatás helyszíne műholdképen

A török kori lakosság nagyszámú és igen nagy mélységű szemétgödröket hagyott maga után. A mélyen beásott gödrök azonban a korábbi korszakok objektumait is erősen roncsolták. Ezeken felül a Kacsa utcai terület északnyugati oldalán egy kő alapfalú, agyagpadlójú török ház részlete is napvilágot látott. Az épület délnyugati sarkánál egy nagy átmérőjű gödörből egy leomlott török kályha kályhaszemei, egy restaurálható talpas tál és török fajanszcsésze töredékei, valamint nagymennyiségű faanyag került elő. A török kori réteg, valamint a gödör egyik részlete izniki fajansztöredékeket is rejtett.

A Ganz utca északi oldalát egy 20. századi építkezés során szinte altalajig megbolygatták, ezért csak néhány török kori és 16. századi hulladéktároló gödör alsó részének megfigyelésére volt lehetőség. A terület többi részén, csak két kisebb, Árpád-kori épület csekély mennyiségű padlótöredéke került elő. Ezek valószínűleg az egykori épületek hátsó részeinek azon maradványai lehettek, amelyeket az utcafronti beépítés nem érintett. Az egyik padlórészlet felületén 14. századi pénz feküdt, azonban ezt az épületrészletet és az egész területet is egyaránt átvágták a nagyméretű és mélyre ásott török szemétgödrök.

A kályhaszemek és a mindennapokban használt kerámiaedények töredékei mellett egy szinte ép kiöntőcsöves kancsó, két ép talpas tál, egy ép talpas csésze, két persely, valamint több, különböző stíluscsoportba osztható fajansztöredék jelzi az oszmán korszak tárgyi emlékeit. Ez utóbbiak közül kiemelkedik egy ródoszi stílusú tálka töredéke.