Zalavár volt a Karoling Birodalom keleti központja

A Dunántúl a Nagy Károly által alapított - a mai Svájc, Ausztria, Németország, Franciaország területét és Olaszország északi részét magába foglaló - Birodalomhoz tartozott. A terület két nagy egységre bomlott: feltehetően Szombathely környékén található a Rábától északra fekvő terület központja, az alsó pannóniai rész központja pedig Zalavár, azaz az akkori nevén Mosaburg volt - mondta el Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének munkatársa.

Emlékeztetett arra, hogy a mai Zalavár környékén építette fel 855-860 között a salzburgi Liupram érsek azt a háromajtós, folyosókriptás zarándoktemplomot, amelynek szentélyében kőből épített sírboltban temették el Hadrianus mártír mumifikálódott testét.

Idén nyáron tárták fel a Hadrianus templomtól délre található palotaegyüttest, amely 860 és 870 között a salzburgi érsek tartózkodási helye volt. A 12-szer 8, illetve, 14-szer 8 méter alapterületű, emeletes fapalotákat hatalmas, 10 méteres faoszlopok tartották, az alsó szinten a konyha, az emeleten pedig a lakótér helyezkedett el. A paloták mellett megtalálták a személyzet kisebb épületeinek maradványait, a palánkfallal körbekerített épületegyüttes udvarán pedig egy kőlapokkal bélelt kutat is feltártak - fűzte hozzá Szőke Béla Miklós.

Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa utalt rá, hogy a leletek alapján a 9. században Mosaburg gazdag település volt. Érdekes kerámiák, bronz lószerszámveretek kerültek elő. A honfoglalás előtti leletekben több az edénytöredék és az állatcsont, mint a föld, ezzel szemben a honfoglalás utáni megtelepedők takarékosabbak voltak, jóval kevesebbet szemeteltek. Szegényebbek voltak, nem tudták olyan gyorsan pótolni az edényeket, és talán húst is kevesebbet fogyasztottak - mutatott rá a szakember.

Hozzátette: Zalavár-Vársziget a 11. században is megőrizte központi szerepét. A régészet- és a történettudomány korábban Balatonmagyaródot, Fenékpusztát és Zalavárt jelölte meg, mint lehetséges megyeközpont. A kis-balatoni leletmentés során azonban Balatonmagyaród környékén korai központra utaló nyomot nem találtak, és Fenékpusztán is kevés nyom utal a 11. századi megtelepedésre.

Zalaváron a Karoling Birodalom korában épült vár erődítményei még a 11. században is jó állapotban lehettek, a központ kialakításához különösebb építkezésre nem volt szükség. Az előkerült leletanyag mennyisége alapján is Zalavár-Vársziget a legesélyesebb - fejtette ki Ritoók Ágnes. A további kutatási tervek közül a nemzeti múzeum munkatársa az 1019-ben alapított és 1702-ig végvárként működő Szent Adorján monostor feltárását emelte ki.

A palánkvárakat a török hódoltság időszakából ugyan ismerjük, de a térségben épült várakról szinte alig van tudomásunk. Kanizsa eleste után Zalavár előretolt helyőrség volt, a mocsár védelmében a végvár végig magyar kézen maradt - mutatott rá Ritoók Ágnes. Megjegyezte, hogy bár a monostor területén a 18. századtól kő- és homokbánya üzemelt, és az itt található leletek áldozatul estek a homokbányászatnak, a domborzat alapján szépen kirajzolódik a ma már erdővel benőtt területtől nyugat felé eső részen a végvár külső védműve, ahol érdemes folytatni a kutatást.

A Zalavár környéki feltárásokat - a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia közös kutatási programját - a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

(Múlt-kor/MTI)