Művészettörténeti enigma lehet a Botticelli-freskó

Egy nappal azelőtt, hogy Hiller István kulturális miniszter a Római Magyar Akadémián bejelentette a hírt, Firenzében egy reneszánsz konferencián - ahol a szakma előtt ismertették a felfedezést - több szakember kétségbe vonta, hogy a neves művész festette a Mértékletességet - közölte a lap. "A konferencia közönsége udvarias tartózkodással, nem fanyalgással fogadta az előadást" - válaszolta a Magyar Hírlap kérdésére Marosi Ernő művészettörténész, Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, aki ott volt Firenzében, s beszámolt a lapnak, hogy két külföldi kutató is kétségeit fejezte ki a szenzációs bejelentést követően.

A külföldön élő Boskovits Miklós firenzei professzor, az 1963-ban Magyarországon megjelent Botticelli-monográfia szerzője zárszavában azt említette meg, hogy véleménye szerint a Mértékletesség festője középszerű firenzei művész a 15. század legvégéről. Hozzátette: nem az a baj, hogy ez az előadás elhangzott, hogy a kérdés fölvetődött, hanem az, hogy politikai reprezentációra használnak fel valamit, ami tudományosan még nem tisztázott. A lap megemlítette azt is, hogy a római bejelentéskor Hiller István szólt arról is: a szakemberek föltehetőleg nagy vita várható.

A politikának biztosítania kell az esztergomi királyi palotában felfedezett, feltehetőleg Sandro Botticellitől származó falfestmény restaurálásának feltételeit - közölte a kulturális miniszter kedden az MTV Nap-kelte című műsorában. Elmondta, hogy tudomása szerint a restaurátori munka még két évig tart. "Természetes a vita, ütközzenek csak a vélemények" - mondta a miniszter, aki szerint a szakmai diskurzus akár évekig is eltarthat. Ezek jó viták, "ez az országunknak remek dolog" - mondta Hiller István, aki örömét fejezte ki, hogy sikerült a közvélemény figyelmét az Esztergomban felfedezett képre irányítani.

Az esztergomi királyi palotában lévő, most Botticellinek tulajdonított falfestmény 1934-ben került elő, az akkori idők egyik legnevesebb olasz reneszánsz specialistája, a nemzetközi hírű Gerevich Tibor művészettörténész fedezte fel - mondta el Marosi az MTI-nek. Gerevich Tibor nem tulajdonította a művet Botticellinek, "ő tudta, hogy miért". Ismertetése szerint az bizonyos, hogy olasz festő művéről van szó.

"Történetesen az 1490-es években, Mátyás király halála után egy firenzei festő, egy bizonyos Albert mester dolgozott Esztergomban, fizettek neki és van egy kép. Sem azt nem mondják az elszámolásban, hogy ez után a kép után fizették, sem a képre nem írták rá, hogy ki festette" - mondta a művészettörténész. Véleménye szerint sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy Albert mester festette a képet, mint bárminek, "de ez sem bizonyosság." A tudós hangsúlyozta: bármilyen nevet is fűzűnk az esztergomi falképhez, nem változtat azon, hogy a nemzeti kulturális örökség részéről, értékes műről van szó. "Az egyik kérdés, hogy tekinthető-e Botticelli-műnek, a másik pedig az, hogy fontos-e számunkra: az utóbbi nem lehet kérdéses, tiltakozom, hogy csak az lehet fontos, amihez egy sztárnevet tudunk kapcsolni" - fogalmazott Marosi Ernő.

Senki nem látta a helyszínen a művet, aki most sarkos véleményt alkot róla - mondta a Klubrádió Kontra című műsorában Prokopp Mária művészettörténész és Wierdl Zsuzsanna festő restaurátor. Kifejtették: soha nem állították tényként, hogy Botticelli művének tartják a festményt. Hangsúlyozták: feltételezésekről van szó, és a hét éve tartó restaurálás új eredményeit mutatták be firenzei előadásukban. Elmondásuk szerint a 2000-es állapotban az eredeti kép 50%-a nem volt látható, fotók alapján pedig nem lehet korrekt ítéletet alkotni a festményről. Elmondták: mikroszkóp alatt tárják fel az eredeti képet az évtizedek alatt, az átfestések miatt rákerült rétegek alól, és az új technológiáknak köszönhetően korábban láthatatlan, apró részleteket kerülnek elő. Szintúgy cáfolta a neki tulajdonított kijelentéseket Boskovits Miklós, Firenzében élő Botticelli-kutató professzor, azaz, nem mondta azt, hogy szerinte a magyar kultuszminiszter nem tett mást, mint politikai támogatást adott egy középszerű művész freskójának, ráadásul egy tudományosan bizonytalan hitelességű freskót politikai prezentációra használ fel. A professzor azt mondta: nem nyilatkozott sohasem arról, hogy a "szenzációs felfedezésnek", politikai jelentősége volna, avagy ilyen célzatúnak látná a magyar kultuszminiszter bejelentését.

Szavai szerint a művészettörténészek a saját ízlésük alapján keresnek támpontokat egy ismeretlen mű meghatározásakor. "Ebben a keresésben nyilvánvalóan vannak melléfogások és apránként alakul ki a helyes középút. Itt nem úgy zajlik a dolog, hogy kihirdetik az eredményt, mint az olimpián" - mutatott rá Marosi Ernő. Az MTA alelnöke szerint egyelőre nincs eredmény és valószínűleg nem is lesz soha. "Az értékre, a szerzőségre vannak elképzelések, az adott korszakból tengernyi, sok ezer remekmű van, de abból csupán egy nagyon pici csoport, amelyikről tudjuk, hogy ki festette. Amelyiknek nincs neve, attól az még nem rosszabb, zsenik lehettek azok is, akiknek a neve feledésbe ment" - emelte ki a művészettörténész. Ismertetése szerint van egy csomó ismert művésznév mű nélkül, egy csomó ismert mű név nélkül, és néha adódik egy-egy ritka eset, amikor a sok név valamelyikéhez művet is tudnak kötni.

"Ez sajnos egy nagyon kínos folyamat, nagyon ritkán sikerül hitelesen megvalósítani. Erről szól a mi tudományunk" - jegyezte meg. Kifejtette: egészen más kérdés, hogy a műkereskedelemben mit jelentenek a hívószavak. Egy 16. századi olasz festő kitűnő képe megér néhány millió forintot egy jó szemű embernek. Ám ha ráírják, hogy Tiziano alkotása, akkor már nem néhány milliót, hanem százszor annyit érne.

Az MTA alelnöke csúsztatásnak nevezte azokat a sajtóban megjelent véleményeket, hogy Hiller István oktatási és kulturális miniszter politikai támogatásban részesíti egy középszerű művész alkotását. "A magyar kulturális miniszter természetesen nem a középkori művészt támogatja félévezreddel később, hanem a magyar kulturális örökség megőrzését" - hangsúlyozta Marosi Ernő.

(Múlt-kor/MTI)