Viking hajóval kelnek át az Északi-tengeren

A Glendalough-i Tengeri Paripa (Sea Stallion of Glendalough) a világ legnagyobb és legigényesebb viking hajórekonstrukciójának az eredménye. Mintájául az 1962-ben a Roskilde-fjordban talált hadihajó szolgált, amely nagyjából 950 évvel ezelőtt süllyedt el. A rekonstrukcióban részt vevő hajóépítők korabeli eszközökkel - vésőkkel, késekkel, gyalukkal és baltákkal -, valamint közel 150 köbméter tölgyfa és 7000 kézi készítésű vasszegecs felhasználásával építették meg a viking hosszúhajót, amelyet 2004-ben Margit dán királynő avatott fel.

"Tudtuk, hogyan építették a hajóikat, és hogy néztek ki a hiányzó részek. Egy dolog volt, amit nem ismertünk: a hajó és a vitorla színe" - mondta a 68 éves Erik Andersen, a másolat tervezője az Associated Press tudósítójának. Az építők ezért az Anglia 11. századi normann megszállását ábrázoló Bayeux-i faliszőnyeg alapján a hajótestet barnára, a vitorlát pedig vörösre és sárgára festették. A helyreállított középkori járművet jelenleg önkéntesek készítik fel a vikingek legendás északi-tengeri útvonalának végighajózására. Az utazás július 1-jén indul a kelet-dániai Roskildéből, a végállomás pedig a mintegy 2000 kilométerre fekvő, vikingek által a 9. században alapított Dublin lesz.

A legénység az utazás során hét hetet tölt a nyitott hajóban, ahol semmi sem véd majd a becsapó hullámok, a süvítő szél és az eső ellen. A történelem és a vitorlázás rajongóinak négyórás váltásokban, minimális alvással, kényelem nélkül és állandóan összezárva kell átjutniuk a veszélyes vizeken - ahogy azt a vikingek is tették. "Hihetetlenül szívósnak kellett lenniük, hogy mindezt véghezvihessék. Nagyon merész és erős férfiak voltak. Ma mindannyiunk vízhatlan ruhát visel, rádióink és mentőmellényeink vannak" - mondja Triona Nicholl 24 éves dublini régész, aki szintén a legénység tagja.

A vikingek a csillagokat és ősi skandináv isteneiket hívták segítségül, amikor a nyílt tengeren hajóztak, és így jutottak el Izlandig, illetve Észak-Amerikáig. Sokan azonban még így is az Atlanti-óceán alattomos vízében lelték halálukat. A mostani legénységet már a modern technológia segíti a tájékozódásban, így GPS műholdas navigációs rendszert és radart is használnak. Sisak és páncéling helyett baseball sapkát és széldzsekit viselnek, harci balta helyett pedig mobiltelefon van a zsebükben. A viking hajót orvosokkal és mentőcsapattal felszerelt kísérőhajó követi, ám az út során úgy fogják érezni magukat, mintha visszacsöppentek volna az ezer évvel ezelőtti időkbe.

A május 5-i próbaúton a hajó rendkívül stabilnak bizonyult: a 30 pár evezős által hajtott hajó határozottan szelte a vizeket, a vitorla könnyedén kibomlott. A Skóciát északról megkerülő és a híresen szeszélyes Ír-tengeren át vezető út a legénységet és a hajót egyaránt próbára fogja tenni. A cél, hogy megállás nélkül eljussanak Dublinba, de a terv az időjárástól függően változhat. Az útvonal a Jütland-félsziget északi csücskétől indul, az Északi-tengeren át a Skócia északi partjainál fekvő Orkney-szigetekig vezet, az észak-skóciai Cape Wrath-nél délnek fordul, majd az Ír-tengert átszelve Dublinnál ér véget.

A vikingek a 8. században léptek a történelem színpadára, amikor a keresztény szerezetesek feljegyzései szerint először portyáztak Észak-Európa partjainál. A vikingek nem csak rettegett harcosok voltak, hanem kitűnő mesteremberek és kereskedők is, akik egészen Konstantinápolyig (ma Isztanbul) terjedő kereskedelmi hálózatot hoztak létre. A dán és norvég királyok nagyszabású támadásokat vezettek Anglia és Írország ellen. Írország első viking települése 840 körül jött létre. Történészek szerint az izlandi Leif Erikson már 500 évvel Kolumbusz előtt elérte Észak-Amerika partjait. A Tengeri paripa modelljeként szolgáló hosszúhajót, amelyet kora legfejlettebb hajójának tartanak, valószínűleg 1042 körül építették a Dublintól délre fekvő Glendalough-ban. Történészek szerint ez a hajó szállította az Északi-tengeren át Roskilde-ba Harold Godwinson angol király két felnőtt fiát, hogy szövetséget kössenek a dán uralkodóval Hódító Vilmos ellen. A hajlított törzsű és egyetlen vitorlával rendelkező viking hajók nyílt tengeri és sekély vizű folyókon történő hajózásra egyaránt alkalmasak voltak. A hajót végül négy másikkal együtt 1060 körül süllyesztették el a Roskilde-fjordban, hogy megvédjék a kikötőt. Az öt hajót a felszínre hozták, és ma a Roskilde-ben található Viking Hajózási Múzeumban láthatók.

A skandináv, angol, ír, amerikai és kanadai önkéntesekből álló legénység rendkívűl szűk helyen fog enni, aludni és dolgozni. Ha a természet szólít, akkor pedig a hordozható WC-t használhatják. "Az összezártság nagy probléma: 65-en leszünk együtt hosszú ideig. Meg kell vele birkózni." - mondja a 64 éves Erik Nielsen Torontóból. A 78 férfi és 22 nő egymást váltva dolgoznak majd a hét hétig tartó úton. Sokan az elejétől a végéig a fedélzeten maradnak. "Ismerniük kell valamennyire a vitorlázást, és igen alkalmazkodónak kell lenniük" - mondja Rather Soerensen, a projekt vezetője.

A Tengeri paripa várhatóan augusztus 14-én ér Dublinba, ahol kiállítják, és csak 2008 augusztusában tér vissza Dániába. Terje Boe, a norvégiai Lofotr Viking Múzeum munkatársa szerint a vállalkozás fontos információkat szolgáltat a nagy viking hajók kormányozhatóságával kapcsolatban: "Ez a hajó a nagysága miatt számít igazán különlegesnek. Végre pontosan megismerhetjük, miként viselkedik a nyílt tengeren és milyen magas hullámokat képes elviselni".