Életre keltik a közel-kelet leghíresebb hadiútját

A Hórusz-út régészeti hagyatéka

A Hórusz út kötötte össze kereskedelmi és katonai szempontból Egyiptomot és Ázsiát, az út mentén épült erődök pedig fontos szerepet játszottak az ország védelmében. Az első erődítmény Habuwa közelében épült agyagtéglából a hükszoszok ellen, akik Szíria felől nyomultak be a Delta-vidékre lovaikon és harci szekereiken. Akkoriban még nem létezett a Szuezi-csatorna, amely meggátolhatta volna előrenyomulásukat, így az i.e. 17. században sikerült elfoglalniuk Egyiptomot, és uralmukat mintegy 100 évig meg is tartották.

Erődök a sivatag homokjában

A hadiút és a delta egyik leghíresebb történelmi emléke a Pelusium (görögül Peluszion) közelében épített két kilométeres ókori védőgát. Az amfiteátrum oszlopai között sétálva krokodilcsontvázakat és csodálatos mozaikborítású római fürdők nyomait lehet látni. Pelusium a görög-római időkben szórakozóhelyként szolgált, ahová a magas rangú hivatalnokok jártak kikapcsolódni. A föld igen termékeny volt, mivel a Nílus egyik ága minden évben elárasztotta. Ez lehetővé tette a szőlő- és gyümölcstermesztést is. Pelusiumban készítették a világ legjobb borát, amely ismertté vált az egész görög-római világban. Az amfiteátrum helyreállítása még jelenleg is tart.

Az észak-sínai térség történelmi gazdagsága már jól ismert. Az első ásatásokat J. Cledat francia tudós végezte 1909 és 1914 között, amikor terveket készítettek egy csatorna építésére - mintegy 168 ezer hektár földet akartak művelés alá vonni -, ekkor azonban világossá vált, hogy a térség régészeti lelőhelyei el fognak veszni, ha nem fordítanak rájuk figyelmet.

Al-Arish a levegőből

Az Egyiptomi Régészeti Szervezet (EAO) francia tudósokkal együttműködve 1980-ban kezdett ásatásokat Qantara, Habuwa, Pelusium, Tel Al-Makhzan, Qasserout és Qalat Al-Tina térségében. 1990-91-ben elkezdődött az EAO és a Lille-i Egyetem közös projektje, majd a Régészeti Tanács (SCA) meghívására több külföldi régészcsoport is ásatásokat folytatott. Eddig ötvennél több régészeti lelőhelyet sikerült azonosítani és feltárni. A munkálatok során erődítmények, citadellák, templomok, amfiteátrumok, fürdők kerültek elő, és lassan formálódni kezdett az az elképzelés, hogy a Hórusz utat a feltárások után turisztikai célokra is felhasználják. A térség magyar szempontból is érdekes, hiszen hamarosan egy hazai régészeti expedíció indul a Hórusz-hadiút egyik állomásához.

Tel Al-Farama (Pelusium), valamint a szomszédos Tel Al-Makhzan és Kanais település együttesen alkotják Nagy Pelusiumot. Amikor 1991-ben az ásatások elkezdődtek, a területet felosztották az egyiptomi, svájci, kanadai és angol régészcsoportok között. Az egyiptomi szakemberek az ókori kikötőnél, az amfiteátrumnál és a bizánci templom körül folytattak ásatásokat.

A Hórusz utat később keresztény zarándokok is használták, ezért az út mentén, Rafahtól Pelusiumig, keresztény templomokat is építettek. A legnagyobbat Aba Maques, a Diocletianus által szervezett keresztényüldözések egyik mártírja tiszteletére emelték.

1. Ötezer éves katonai örökség
2. Pálmafák városa a Nílus-delta keleti kapujában
3. A Hórusz-út régészeti hagyatéka