Ausztrál újságíró segítette a kínai propagandát a koreai háborúban

Tömegpusztító fegyvereket kerestek

Ellentmondásos életút

Wilfred Burchett ausztrál újságíró tavaly megjelent önéletrajzi írása, az "Egy lázadó újságíró emlékiratai" kedvező fogadtatásban részesült Ausztráliában. Sokan azonban már a könyv megjelenésének pillanatában tiltakoztak a zsurnaliszta hazugságai miatt: szerintük ugyanis a könyvben nagyon sok csúsztatás fedi el a kényelmetlen tényeket.

Ilyen tiltakozó volt Brendon O'Connor, a Griffith Egyetem oktatója is, aki szerint a szovjet levéltárakban talált bizonyítékok arra utalnak, hogy Burchett valójában a kommunista nagyhatalmakat szolgálta.

Burchett ugyanis azt állította, hogy az Egyesült Államok 1951-ben és 1952-ben, a koreai háború idején biológiai fegyvereket - fertőzött rovarokat - vetett be Észak-Korea és Kína ellen. Bár a kínaiak a mai napig kitartanak e kijelentés mellett, a vádat már a hidegháború éveiben is erősen vitatták. A kommunizmus összeomlása után a szovjet levéltárakból előkerült dokumentumok azonban végleg lezárhatják a kérdést.

Az iratok először a Sankei Shimbun című japán újságban jelentek meg, majd több tekintélyes tudományos folyóirat is leközölte őket. A dokumentumokban az áll, hogy a koreai háború idején az amerikai biológiai hadviselésről szóló hírek Mao Ce-tung és Kim Ir Szen jól átgondolt koholmányai voltak, amivel a világ közvéleményét Amerika ellen akarták fordítani. A szovjet levéltárakból származó 12 irat magas rangú tisztségviselők feljegyzéseit és egy Maóhoz intézett feljegyzést tartalmaz, a szovjet kormány és Mao közötti levélváltásból például kiderül, hogy "az amerikaiak ellen felhozott vádak alaptalanok", és a szovjetek azt tanácsolják a kínai államfőnek, hogy hagyjon fel "azzal a váddal, hogy Amerika biológiai fegyvereket használ Koreában és Kínában".

Az ötvenes évek elején a biológiai fegyverek bevetésének vádja igen hatékony propagandaeszköz volt az Egyesült Államok hitelességének aláásása érdekében. Nem csak a Szovjetunióban és Kínában alkalmazták sikerrel, ahol igen nagy figyelmet kapott, hanem egész Európára is hatással volt.

Más szovjet feljegyzések arról szólnak, hogy Kína és Észak-Korea bizonyítékokat gyártott a biológiai fegyverek bevetéséről, amelyeket aztán bemutattak a velük rokonszenvező nyugati tudósoknak, jogászoknak és újságíróknak. A semleges nemzetközi szervezetek, mint például a Vöröskereszt vagy a Világegészségügyi Szervezet (WHO) munkatársait azonban nem engedték be az országba, hogy megvizsgálják az állítások helyességét.

Jung Chang és Jon Halliday nemrég megjelent, és komoly szakmai vitákat kiváltó Mao-életrajza újabb bizonyítékokkal szolgál a hamis váddal kapcsolatban: a könyv több, a koreai háború idején Észak-Koreában dolgozó szovjet tisztségviselővel készített interjút tartalmaz, akik mind azt állítják, hogy nem volt semmilyen bizonyíték biológiai fegyverek alkalmazásáról. Vagyis úgy tűnik, hogy nem az Egyesült Államok konspirációjáról van szó, ahogy azt Burchett többször is állította, hanem Kína és Észak-Korea koholt hamis vádakat.

1. Tömegpusztító fegyvereket kerestek
2. Szándékosan manipulált