Középkori műkováccsal gazdagodott az Iparművészeti Múzeum

Épületplasztikus a maszkabálban

A 18. század végétől működő műlakatos dinasztia kiemelkedő tagja, Jungfer Gyula (1841-1908) méltán szerzett hazai és nemzetközi elismertséget. Meghatározó szerepe volt a historizmus és a szecesszió időszakában a magyarországi kovácsoltvas művesség hagyományainak folytatásában, művészi rangra emelésében. Ma is látható munkáival kivívta kortársai megbecsülését (császári és királyi udvari szállító, a Lakatos Ipartestület elnöke, a Magyar Iparművészeti Társulat tagja), és számos díjat - köztük az 1900-as párizsi világkiállítás nagydíját - nyert külföldi és hazai kiállításokon.

A kiegyezést követő gazdasági fellendülés korában Budapest szinte valamennyi jelentős köz- és magánépületének épületplasztikai díszítését a Jungfer-műhely kivitelezte. (Vigadó (1873), Várkert Bazár (1875), budavári Királyi Palota (1875, 1896-1905), Operaház (1884), Keleti pályaudvar (1884), Wenckheim-palota, ma Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1887), Országház (1894 és1900), Műcsarnok (1895), Gresham Biztosító Társaság palotája (1905) és számos Andrássy úti bérpalota.)

1882-ben Munkácsy Mihály tiszteletére a régi Műcsarnokban (ma Képzőművészeti Egyetem) jelmezes művészbált rendeztek. A meghívottak közt volt Jungfer Gyula is erre az alkalomra készült jelmezben. Öltözéke feltehetően hatott Fessler Leóra a középkori műkovács 1885-ben az Országos Kiállításon is bemutatott, majd a cég épületén elhelyezett alakjának megmintázásakor.

A Jungfer-cég több mint kétszáz épületplasztikai munkáját, terveit, sőt saját gyűjteményének néhány darabját is az Iparművészeti Múzeum őrzi. Ezekhez társul most ez az egyedülálló alkotás, melyet a második világháborút követően több évtizeden át az utódcégek (Fémmunkás Vállalat, Kandeláber Rt., TUNGSRAM-Schréder Világítási Berendezések Rt.) őriztek.

A kamarabemutató november 14-től látható a múzeum előcsarnokában.

(Múlt-kor/Iparművészeti Múzeum)