Merényletek az USA elnökei ellen

Szociológusok és kriminológusok egész sora foglalkozott már azzal, hogy a fejlett nyugati társadalmak közül miért éppen az Egyesült Államokban történik a legtöbb erőszakos bűncselekmény. Ennek bizonyítékaként elég csak néhány adatot felsorolni. Évente mintegy 12 000 embert ölnek meg Amerikában. Ezek közül is kitűnik a sorozatgyilkosok és az ámokfutók, és azon belül az iskolai lövöldözések elképesztően nagy aránya. Amíg a II. világháború után Nyugat-Európában alig tudunk állam- és kormányfők ellen elkövetett merényletkísérletekről, illetve tervekről (eltekintve a terrorszervezeteket), addig az USA-ban az utóbbi 60 év tucatnyi elnöke közül mindössze ketten (Dwight D. Eisenhower és Lyndon B. Johnson) töltötték ki úgy hivatali idejüket, hogy életük ilyen tekintetben nem forgott veszélyben.

Merényletkísérlet Reagan ellen, 1981. március 31.

Abban szinte mindenki egyetért, hogy a fegyverviselési jog extrém alkalmazása ebben az országban elősegítette az erőszak terjedését. 250 millió lakosra mintegy 200 millió legálisan tartott lőfegyver jut. Mindez a gyarmati időkre vezethető vissza, amikor a telepesek kénytelenek voltak saját magukat megvédeni a bennszülöttek támadásaival szemben. Később reguláris hadsereg híján az angolok ellen szintén a polgárok harcoltak, így nem csoda, hogy az alkotmányba bekerült az a kiegészítő cikkely, mely szerint: "Minden amerikai polgár szabadon birtokolhat fegyvert". A külföldi bevándorlók között fellépő feszültségek, a vadnyugaton tapasztalható önbíráskodás, a rabszolgák hatalmas aránya és a maffia megjelenése csak fokozta a bizonytalanság érzetét és a pisztolyok tömeges elterjedését az országban.

Az erőszak természetesen nem kerülhette el a legfelsőbb köröket sem. Van valami misztikus abban, hogy a hollywoodi filmipar termékein felnőtt Amerika első elnökgyilkosságát éppen egy színész követte el, aki eközben nem mulasztotta el drámai tehetségét is megcsillogtatni. Miközben John W. Booth egy színházi előadás közben fejbelőtte Lincoln elnököt, hangosan felkiáltott: "Így jár minden zsarnok!" Még ennél is meglepőbb, hogy maguk az áldozatok is sokszor szükségesnek tartották, hogy elképesztő reagálásukkal megfeleljenek a velük szemben támasztott hősies viselkedés követelményeinek.

A cikk teljes terjedelmében a 2006. évfolyam augusztusi számában olvasható!