Chamberlain, Arthur Neville

Chamberlain 1869. március 18-án született Edgbastonban, Birmingham közelében. Politikus dinasztiából származott, féltestvére, Austen külügyminiszter volt 1924-29 közt. Chamberlain eleinte - szintén politikus - apja ültetvényét vezette a Bahamákon, majd fémipari befektetésekkel foglalkozott. 1915-16-ban Birmingham polgármestere volt, és városi takarékpénztárt szervezett. 1916 végén Lloyd George háborús koalíciós kormányában a kötelező katonai szolgálat minisztere lett, de kellő hatáskör híján hamarosan lemondott. 1918-ban a Konzervatív Párt színeiben képviselőnek választották, 1922-23-ban postaügyi, majd egészségügyi miniszter volt, fő érdemének az önkormányzati törvényt és a szegénysegélyezés reformját tartják. 1931-37-es második pénzügyminisztersége alatt befolyása egyre nőtt, Stanley Baldwin kormányfő állandó helyettese lett.

1937-ben választották meg a Konzervatív Párt vezetőjének és Nagy-Britannia miniszterelnökének. Chamberlain engedékeny volt az olaszokkal szemben, megadta nekik a Szuezi-csatorna korlátlan használati jogát, elismerte Etiópia bekebelezését, és távol tartotta országát a spanyol polgárháborútól - mindezt azért, hogy az olaszokat távol tartsa Németországtól. Kormánya megbékélésre törekedett a hitleri Németországgal is, a németek igényeit jogosnak és érthetőnek találta, amíg az etnikai határok elérésére törekedtek, és azokat ésszerű, kellő időben tett engedményekkel kielégíthetőnek vélte. Az appeasementnek nevezett politikával Chamberlain a brit érdekek sérelme nélkül akarta elérni a Párizs-környéki békék igazságtalanságainak felszámolását, Európa stabilitásának megteremtését.

Még pénzügyminiszterként szerepe volt a rajnai demilitarizált övezet német megszállásának hallgatólagos jóváhagyásában, és nem lépett Ausztria 1838 márciusi bekebelezése, az Anschluss idején sem.

A nácik által kirobbantott szudétanémet válság idején megbízottat küldött a területre, aki azt jelentette: nem lehet elkerülni a Szudéta-vidék önrendelkezését. Chamberlain ekkor Hitlerhez repült, aki akkor már a terület átcsatolását követelte. Ehhez a britek és a franciák - a béke érdekében - hozzájárultak, és ezt elfogadta Benes csehszlovák elnök is. Második németországi látogatása a Führer ultimátumával zárult, aki a Szudéta-vidék kiürítését október 1-jéig igényelte. Ezt csehszlovák, majd - Hitler agresszív beszéde után - brit és francia mozgósítás követte. A határidő lejárta előtt néhány nappal, szeptember 29-én Mussolini javaslatára összeült a müncheni négyhatalmi konferencia.

A Chamberlain - és Daladier francia kormányfő - politikájának mélypontját jelentő tanácskozás Németországhoz csatolta Cseh- és Morvaország határ menti területeit, a magyar és lengyel követelések ügyében pedig közvetlen tárgyalásokat javasoltak. Az angol-német kiegészítő nyilatkozat szerint a felek soha nem viselnek háborút egymás ellen - mindezt Chamberlain jelentős sikerként értékelte. Hazaérkezve "tisztességes békéről" beszélt, és a repülőtéren büszkén lobogtatta az aláírt papírt, amely szerinte biztosítja a békét. (Churchill erről később így vélekedett: "Angliának a háború és a szégyen között kellett választania. Miniszterei a szégyent választották, hogy utána mégis a háborút kapják.")

Miután a németek 1939 márciusában egész Csehországot megszállták, fordulat következett be Chamberlain politikájában. Az angol kormány elítélte a német agressziót, általános hadkötelezettséget rendelt el, a francia kormánnyal közösen Lengyelországnak garancianyilatkozatot adott, majd Romániának és Görögországnak is, vállalva védelmüket német vagy olasz támadás esetére. Tárgyalni kezdett a Szovjetunióval is, de nem mondott le teljesen a békés megoldás lehetőségéről sem.

1939 augusztusában kudarccal végződtek az angol-francia-szovjet tárgyalások, a szovjetek és a németek megkötötték a Molotov-Ribbentrop paktumot, majd 1939. szeptember 1-jén a hitleri Németország lerohanta Lengyelországot. Ezek után Chamberlain hadat üzent a náciknak, bevette Churchillt a kormányba, az admiralitás élére.

Hadi cselekményekre sem a britek, sem a franciák nem vállalkoztak: ez volt a "furcsa háború". A harcok a nácik Dánia és Norvégia elleni, 1940. áprilisi támadásával kezdődtek, a britek partra szálltak Narviknál, de vereséget szenvedtek. A nácik 1940. május 10-én megtámadták Belgiumot és Hollandiát is. E napon Chamberlainnek le kellett mondania, és legfőbb politikai ellenfele, Churchill alakított öttagú nemzeti kormányt, amelyben Chamberlain a titkos tanács elnöke lett.

1940 nyári műtétje után kiderült, hogy rákos, így Chamberlain lemondott minden tisztségéről: a kormányban John Anderson került a helyére, a Konzervatív Párt élén pedig Churchill követte őt.  Chamberlain ezután visszavonult hampshire-i birtokára, ott érte a halál 1940. november 9-én. Megítélése összességében negatív, mert külpolitikai kudarcai beárnyékolják egyéb téren elért sikereit.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)