Offa

Offa, (megh. 796. júl.), az ősi Anglia egyik leghatalmasabb királya 757-től; Mercia uralkodójaként Dél-Anglia politikai egységét az angolszász korszak (V-XI. sz.) addig legmagasabb fokára emelte. Kapcsolatokat épített ki az európai kontinens uralkodóival.
Az ősi merciai uralkodócsalád tagjaként unokatestvére, Aethelbald király (ur. 716-757) meggyilkolása után, polgárháborúban szerezte meg a hatalmat. Miután könyörtelenül megtörte a Merciában és a szomszédos területeken uralkodó kisebb királyságok ellenállását, egyetlen államban egyesítette a mai Yorkshire-tól délre fekvő Anglia nagy részét. A térség kisebb királyai hódolattal adóztak Offának, ő pedig leányait Wessex és Northumbria uralkodóihoz adta feleségül.
Arra törekedett, hogy az európai kontinens uralkodói egyenrangú társukként ismerjék el. Nagy Károly frank király kezdetben viszálykodott vele, de a két uralkodó végül 796-ban kereskedelmi megállapodást kötött. Jó viszonyt épített ki I. Adorján pápával is, akinek lehetővé tette, hogy megszilrádítsa jogkörét az angliai egyház felett. Ugyanakkor a pápa megengedte, hogy Offa érsekséget létesítsen Lichfieldben. E figyelemreméltó, bár csak időszakos egyházszervezeti változás nyomán a merciai egyház kikerült a canterbury érsek fennhatósága alól, akinek székhelye Kent királyságában, Offa ellenfeleinek területén volt.
Offa hatalmának máig fennmaradt tekintélyes emléke az ún. Offa sánca, amelyet Mercia és a nyugati walesi települések közé emelt. Uralkodásának legmaradandóbb emlékei feltehetőleg a király nevét és címét viselő új típusú pénzérmék, amelyeken a pénzverő nevét is feltüntették. Ez évszázadokra meghatározta az angol pénzverés módját.