Meghal Henri Dunant
2004. szeptember 13. 12:06
Heidenben meghal Jean Henri Dunant Nobel-békedíjas svájci üzletember, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója.
Az olasz szabadságharc kitörésekor a frontra utazott, s részt vett az 1859. június 24-i solferinoi csatában, amely csaknem 40 ezer áldozatot követelt. Ott tanúja volt az egészségügyi ellátás elégtelenségének, ez indította arra, hogy önkéntes alakulatokat szervezzen mind az osztrák, mind a francia sebesültek ellátására. 1862-ben Solferino emléke címmel felhívást tett közzé, amelyben azt javasolta, hogy minden országban alakuljanak önkéntes segítő szervezetek a rászorultak szenvedéseinek megelőzésére és enyhítésére, faji és vallási megkülönböztetés nélkül, háborús és békeidőben egyaránt. Azt is felvetette, hogy kössenek nemzetközi egyezményt a háborús sebesültek védelmére. Megnyerte az ügynek Gustav Moynier-t, a Genfi Közhasznú Társulat elnökét, s 1863-ban, majd 1864-ben 36 állam képviselőivel nemzetközi értekezletet szerveztek. A második tanácskozáson megalapították a Vöröskeresztet és elfogadták az első genfi konvenciót. Ennek fő pontjai a következők: a sebesültek és betegek nem tekinthetők ellenségnek; a kórházak, betegszállító járművek és személyzetük semlegesek; a sebesülteket gondozó házakba nem szabad katonákat beszállásolni; az egészségügyi intézményekre ki kell tűzni a vöröskeresztes zászlót, a személyzet ugyanilyen karszalagot visel. Még 1864-ben megalakultak az első nemzeti vöröskeresztes társaságok is. Közben Dunant elhanyagolta üzleti ügyeit, így tönkrement. 1867-ben elhagyta Genfet, életét szegénységben és ismeretlenségben élte. Mégis tovább küzdött a hadifoglyok érdekeiért, a rabszolgaság eltörléséért, egy nemzetközi választott bíróság létrehozásáért, a leszerelésért és a zsidó állam megalapításáért. A vöröskeresztes mozgalom 1901-re már valamennyi civilizált országban elterjedt, s később Vöröskereszt és Vörös Félhold szervezetekre vált szét. Dunant alapította 1889-ben az Interparlamentáris Uniót, amely bizonyos értelemben a Népszövetség elődje, valamint a Világ Ifjúsága Keresztény Szövetségét. 1895-ben a svájci Heiden faluban élt, amikor egy újságíró újra felfedezte őt. Tevékenységét 1901-ben Nobel-békedíjjal ismerték el.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
- Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
- Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
- Kilincs a túloldalon
- Az én 89-em
- Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap