Meghal Henri Dunant
2004. szeptember 13. 12:06
Heidenben meghal Jean Henri Dunant Nobel-békedíjas svájci üzletember, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója.
Az olasz szabadságharc kitörésekor a frontra utazott, s részt vett az 1859. június 24-i solferinoi csatában, amely csaknem 40 ezer áldozatot követelt. Ott tanúja volt az egészségügyi ellátás elégtelenségének, ez indította arra, hogy önkéntes alakulatokat szervezzen mind az osztrák, mind a francia sebesültek ellátására. 1862-ben Solferino emléke címmel felhívást tett közzé, amelyben azt javasolta, hogy minden országban alakuljanak önkéntes segítő szervezetek a rászorultak szenvedéseinek megelőzésére és enyhítésére, faji és vallási megkülönböztetés nélkül, háborús és békeidőben egyaránt. Azt is felvetette, hogy kössenek nemzetközi egyezményt a háborús sebesültek védelmére. Megnyerte az ügynek Gustav Moynier-t, a Genfi Közhasznú Társulat elnökét, s 1863-ban, majd 1864-ben 36 állam képviselőivel nemzetközi értekezletet szerveztek. A második tanácskozáson megalapították a Vöröskeresztet és elfogadták az első genfi konvenciót. Ennek fő pontjai a következők: a sebesültek és betegek nem tekinthetők ellenségnek; a kórházak, betegszállító járművek és személyzetük semlegesek; a sebesülteket gondozó házakba nem szabad katonákat beszállásolni; az egészségügyi intézményekre ki kell tűzni a vöröskeresztes zászlót, a személyzet ugyanilyen karszalagot visel. Még 1864-ben megalakultak az első nemzeti vöröskeresztes társaságok is. Közben Dunant elhanyagolta üzleti ügyeit, így tönkrement. 1867-ben elhagyta Genfet, életét szegénységben és ismeretlenségben élte. Mégis tovább küzdött a hadifoglyok érdekeiért, a rabszolgaság eltörléséért, egy nemzetközi választott bíróság létrehozásáért, a leszerelésért és a zsidó állam megalapításáért. A vöröskeresztes mozgalom 1901-re már valamennyi civilizált országban elterjedt, s később Vöröskereszt és Vörös Félhold szervezetekre vált szét. Dunant alapította 1889-ben az Interparlamentáris Uniót, amely bizonyos értelemben a Népszövetség elődje, valamint a Világ Ifjúsága Keresztény Szövetségét. 1895-ben a svájci Heiden faluban élt, amikor egy újságíró újra felfedezte őt. Tevékenységét 1901-ben Nobel-békedíjjal ismerték el.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- A Budapest arculatát is meghatározó norvég építészre emlékeztek 11:20
- Orvosnak tanult, de az írói pályán vitte sikerre Németh László 09:50
- Nehezen birkóztak meg a hatóságok San Francisco egyik legnagyobb természeti katasztrófájával 09:05
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól tegnap
- Halálos ágyán esküdött I. József a feleségének, hogy felhagy a hűtlenséggel, ha túléli a himlőt tegnap
- Alig volt olyan időszak az Akropolisz történetében, amikor nem fenyegette pusztulás tegnap
- Október 9-én kezdődik a negyedik Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál tegnap
- Bemutatták a Magyarország 365 fotópályázat albumát tegnap