II. Zsigmond Ágost (Jagelló-ház)

Zsigmond Ágost, II. lengyelül ZYGMUNT AUGUST (szül. 1520. aug. 1. Krakkó, Lengyelország - megh. 1572. júl. 7. Knyszyn), Lengyelország utolsó Jagelló-házi királya 1548-tól; egyesítette Livóniát és a Litván Nagyfejedelemséget Lengyelországgal, s hatalmas királyságot hozott létre.
Mint I. (Öreg) Zsigmond és Bona Sforza egyetlen fiát, 1530-ban apja társuralkodójává választották és megkoronázták. 1544-től ő kormányozta a Litván Nagyfejedelemséget, apja halála után pedig Lengyelország királya lett.
Miután első felesége 1545-ben gyermektelenül meghalt, titokban elvette a litván főúri családból származó Barbara Radziwiłłt (1547). Amikor 1548-ban bejelentette házasságát, a szlachta (szejm vagy országgyűlés alsóházát képező köznemesség) megpróbálta semmissé nyilváníttatni azt, mert félt a Radziwiłłek befolyásától. A király legyőzte a szejm ellenkezését, de Barbara 1551-ben gyermektelenül meghalt, állítólag Zsigmond anyja megmérgezte. Az első felesége testvérével, Katalinnal kötött házasságából (1553) sem született gyermek, és halálával kihalt a Jagelló-család egyenes ága.
A Livóniai Rend (a Német Lovagrend egyik ága) 1559-ben az oroszok ellenében kérte és meg is kapta Zsigmond korábban felajánlott védelmét. Minthogy az orosz nyomás nem enyhült, sőt a svédek és a dánok is igényt tartottak a területre, a Livóniai Rend és Zsigmond Ágost 1561-ben megkötötte a wilnói (vilniusi) szövetséget; ezzel a Dvina folyótól északra fekvő livóniai térséget közvetlenül Litvániához csatolták, míg a folyótól délre lévő Kurdföld világi hercegség és lengyel hűbérbirtok lett.
A IV. (Rettegett) Iván cárral Livóniáért folytatott későbbi háború (1558-83) miatt Zsigmond kénytelen volt megerősíteni pozícióját oly módon, hogy alkotmányosan egyesítette a lengyel koronához csatolt összes területet. A lengyel és litván köznemesség támogatását élvező Zsigmond 1564-ben Lengyelországra engedményezte Litvániában fennálló örökletes jogait, és ezzel megteremtette a két állam alkotmányos egyenlőségét, de nem a teljes unióját. 1569-ben hivatalosan a lengyel királysághoz csatolta a volhíniai és kijevi területeket, bejutatva képviselőiket a szejmbe, majd a kibővített szejm törvénybe iktatta a lublini uniót (1569), egyesítve Lengyelországot és Litvániát, valamint a hozzájuk tartozó területeket.

Zsigmond, III., Vasa, lengyelül ZYGMUNT WAZA, svédül SIGISMUND VASA (szül. 1566. jún. 20. Gripsholm, Svédország - megh. 1632. ápr. 30. Varsó, Lengyelország), 1587-től Lengyelország, 1592-től 1599-ig Svédország királya; a két ország állandó uniójára törekedett, ehelyett azonban 1660-ig tartó ellenségeskedést és háborúkat szított.
Apja a svédországi III. (Vasa) János, anyja a lengyel I. (Öreg) Zsigmond lánya, Katalin volt, aki katolikusnak nevelte. 1587 augusztusában választották Lengyelország királyává, Báthory István utódaként. Hogy megszerezze a trónt, el kellett fogadnia a királyi hatalom korlátozását és a szejm (országgyűlés) hatalmának növelését. 1592-ben feleségül vette Anna osztrák főhercegnőt, és ugyanabban az évben, apja halála után engedélyt kapott a szejmtől, hogy elfogadja a svéd trónt. 1594-ben koronázták Svédország királyává, de csak azután, hogy ígéretet tett a svéd lutheránusok támogatására.
Zsigmond, mint régenst hagyta Svédországban apai nagybátyját, Károlyt (a későbbi IX. Károlyt), és 1594 júliusában visszatért Lengyelországba, Károly azonban lázadást szított, és amikor Zsigmond hadsereg élén visszatért Svédországba, Károly Stångebrónál legyőzte (1598), és 1599-ben megfosztotta trónjától. Ezután Zsigmond külpolitikájának elsődleges célja a svéd trón visszaszerzése volt. 1600-tól Lengyelország és Svédország időről időre háborúzott egymással. Zsigmond az ausztriai Habsburgokkal is megkísérelt szövetséget fenntartani. Amikor az első, osztrák felesége meghalt (1598), és 1605-ben feleségül vette sógornőjét, Konstanciát, polgárháború tört ki (1606-08); a köznemességet ugyanis már eleve magára haragította azzal, hogy az országgyűlésben a liberum veto (`egyhangú szavazás`) kormányzást megbénító intézménye helyett a többségi elvet akarta bevezetni.
Nem sokkal a belső ellenségei felett aratott győzelme után kihasználta az oroszországi anarchiát (`zavaros idők`), s egy sikeres hadjárat eredményeként két évig tartotta Moszkvát (1610-12) után, Szmolenszket. 1617-ben felújult a lengyel-svéd háború. Miközben Zsigmond hadserege a török csapatok ellen is harcolt Moldvában (1617-21), II. Gusztáv Adolf svéd király (IX. Károly fia) betört Zsigmond területeire, elfoglalta Rigát (1621), és megszerezte szinte az egész lengyel Livóniát. Zsigmond 1629-ben megkötötte Svédországgal az altmarki fegyverszünetet, de soha nem szerezte vissza a svéd koronát. Svédországi háborúinak következtében viszont Lengyelország elvesztette Livóniát, és gyengült a királyság nemzetközi tekintélye.