VI. Pál

Út a pápasághoz

Pál, VI., eredeti nevén GIOVANNI BATTISTA MONTINI (szül. 1897. szept. 26. Concesio, Olaszország - megh. 1978. aug. 6. Castal Gandolfo), pápa 1963-tól 1978-ig; pontifikátusa idejére esett a II. vatikáni zsinat (1962-65) nagy része. A zsinat után útmutatásokat és irányelveket adott a változóban lévő katolikus egyház számára. Pápasága a modern világban új szerepét kereső egyház problémáival és bizonytalanságaival szembesült.
Középosztálybeli családból származott, jogász apja újságíróként és parlamenti képviselőként dolgozott. Gyenge egészsége miatt Montini évekig otthon tanult. Iskolái egy részét Bresciában végezte el. 1920. május 29-én szentelték pappá. Püspöke Rómába küldte továbbtanulni, majd a Vatikán diplomáciai szolgálata alkalmazta. Első megbízatását 1923 májusában kapta a varsói apostoli nunciatúrán, de egészségügyi problémái miatt néhány hónap múlva visszahívták Rómába. Tanulmányait a pápai akadémia tanfolyamán folytatta, és közben a vatikáni államtitkárságon dolgozott. A következő több mint harminc évben egyre fontosabb beosztásokban tevékenykedett. Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár (a majdani XII. Pius pápa) kíséretében 1938-ban részt vett a budapesti eucharisztikus világkongresszuson.
Montinit 1939-ben a Vatikán helyettes államtitkárává nevezték ki, majd 1944-ben államtitkár lett. 1953-ban nem fogadta el, hogy beválasszák a bíborosok Szent Kollégiumába. XII. Pius pápa 1954 novemberének elején Milánó érsekévé nevezte ki, és XXIII. János pápa 1958-ban bíborossá kreálta. 1963. július 21-én a pápai trón legesélyesebb várományosaként választották meg.

1. Út a pápasághoz
2. Új kihívások és a II. vatikáni zsinat
3. Látogatások a nagyvilágban
4. Az ökumené jegyében