VI. Pál

Látogatások a nagyvilágban

A II. vatikáni zsinat első ülésszakának végén, még bíborosként, üzenettel fordult a zsinati atyákhoz, és ebben olyan kérdéseket tett fel, amely főpapi szolgálata vezéreszméje is lehetne: `Krisztus egyháza, mit mondasz önmagadról?` Választ keresve erre az alapkérdésre, Pál nagyszámú apostoli látogatást vállalt. Első útja a Szentföldre szólította (1964. jan.). Ennek csúcspontját a jeruzsálemi történelmi találkozás jelentette Athénagorasz konstantinápolyi (isztambuli) görög ortodox pátriárkával. Pál volt az első pápa, aki Ázsiába utazott; 1964 végén Indiában járt. 1965. október 4-én felkereste az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i központját, és Közgyűlés rendkívüli ülése előtt nagy hatású beszédet mondott a békéről. 1967-ben rövid látogatást tett a portugáliai Fátimában, a törökországi Isztambulban és Epheszoszban; ennek az útnak sajátos ökumenikus jelentőséget adott, hogy Athénagorasszal annak főpapi székhelyén találkozott. A pápa 1968 augusztusában ellátogatott Bogotába; részt vett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, majd 1969 júniusában az Egyházak Világtanácsának genfi ülésén. Egy hónappal később már Ugandában járt. Az újkori történelem leghosszabb pápai látogatására 1970 őszén került sor: Pál 10 napot töltött el Teheránban, Kelet-Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Nyugat-Szamoában, Ausztráliában, Indonéziában, Hongkongban és Ceylonban (ma Srí Lanka). Manilai megérkezése csaknem tragédiába torkollott; néhány pillanattal repülőgépének leszállása után sikertelen merényletet kíséreltek meg ellene.
Látogatásainak témái lényegében azonosak voltak: a világbéke, a társadalmi igazságosság, az éhező világ, az analfabetizmus, a testvériség és a nemzetközi együttműködés.
Pál pápasága kezdetétől nagy figyelmet szentelt az egyház és a szocialista államok közötti kapcsolat kérdésének. 1966-ban fogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert, majd találkozott a közép- és kelet-európai szocialista országok párt- és állami vezetőivel.
A Vatikán és a Magyar Népköztársaság viszonyában a fő problémát, a budapesti amerikai nagykövetségen tartózkodó Mindszenty József érsek személye jelentette. A magyar kormány 1971-ben lehetővé tette, hogy a bíboros elhagyja Magyarországot. 1974 februárjában Pál az esztergomi érseki széket üresnek nyilvánította, majd 1976-ban kinevezte a hatalom iránt lojális Lékai Lászlót. A magyar-vatikáni kapcsolatok rendeződését jelképezte Pál és Kádár János találkozása (1977. jún. 9.).

1. Út a pápasághoz
2. Új kihívások és a II. vatikáni zsinat
3. Látogatások a nagyvilágban
4. Az ökumené jegyében