Sándor

Teljes nevén ALEKSANDER JAGIELLOŃCZYK (szül. 1461. aug. 5. Krakkó, Lengyelország - megh. 1506. aug. 19. Vilnius [ma Litvániában]), Lengyelország királya 1501-től Litvánia nagyfejedelme 1492-től, a Jagelló-dinasztia tagja; bátyját, I. János Albertet követte a lengyel trónon.

Reménytelenül küzdött a lengyel nemesség és a szenátus növekvő hatalmának korlátozásáért, valamint a királyi kiváltságok és a kincstár fölötti ellenőrzés visszaszerzéséért. Pénz híján nem tudta segíteni a Kardtestvérek Rendjét az orosz agresszióval szemben, amikor apósa, III. Iván moszkvai nagyfejedelem tatár segédcsapatokkal végigdúlta Litvániát. A lengyel király annyit tehetett, hogy megerősítette a határ menti városok, köztük Szmolenszk (ma Oroszország) helyőrségét. A békekötést a fejedelemmel végül Sándor felesége, Heléna királyné eszközölte ki apjánál. Lengyelország csak III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) moldvai fejedelem halála miatt tudta megtartani veszélyeztetett fekete-tengeri területeit. Északon a teuton lovagokkal kellett hadakoznia; ehhez II. Gyula pápától kapott anyagi segítséget. Sándor utódja a trónon öccse, I. (Öreg) Zsigmond lett, akinek hosszú uralkodása alatt sikerült megszilárdítani Lengyelország helyzetét.