50 éve: különvonaton utazott a drezdai képtár

Amit nem szabad elfelejteni

Irina Antonova

Megerősítette ezt a német sajtó által "öreg hölgynek" nevezett Antonova drezdai fellépése. A 83 éves látogató egy francia grófnő magabiztosságát és eleganciáját sugározta. Finom szabású fehér kosztümjében, tökéletesre komponált, kissé lila árnyalatú ősz frizurájával, a nyakában lógó dupla gyöngysorral és csaknem hibátlan németségével egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy egy világhatalmat képvisel - és igazságos ügyért küzd.

Már-már nosztalgiával eltelten idézte fel, hogyan csomagolták ki, leltározták és restaurálták Moszkvában, Leningrádban és Kijevben a német földről elhurcolt műtárgyakat. Antonova felhánytorgatta, hogy Németországban szinte szóra sem méltatják az orosz kormány gesztusát, amellyel annak idején "lemondott" a kultúrjavak egy részéről - helyette inkább csak arról hallani panaszáradatot, hogy mennyi egykor német tulajdonban lévő műkincs található ma is orosz gyűjteményekben.

Az évforduló alkalmából kiadott füzetkében az "öreg hölgy" arról áradozik, hogy "szovjet polgárok" kétszer mentették meg a drezdai képtár kincseit: először akkor, amikor kihozták őket a vízzel elárasztott bányavágatok mélyéről (ide a bombázások elől menekítették őket a német hatóságok), majd másodszor akkor, amikor éveken át tartó áldozatos munkával restaurálták őket. "Ezt nem szabad elfelejteni" - hangoztatja Antonova.

Persze, hogy nem. Ám a fenti érdemeket az sem csorbítja, aki arra is rámutat, hogy Németország más megszállási övezeteiben is emeltek ki műkincseket az átmeneti tárolók mélyéről a szövetséges hatalmak katonái - anélkül azonban, hogy nyílegyenesen londoni, washingtoni vagy párizsi múzeumokba szállították volna őket - jegyezte meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung, sajnálkozva azon, hogy a drezdai vendéglátók közül erre senki nem hívta fel "az öreg hölgy" figyelmét.

(Múlt-kor/Panoráma)

1. Kár volt visszaadni
2. Amit nem szabad elfelejteni