Üvegpor csillog a reneszánsz remekművekben

A velencei művészellátó hagyatéki leltárából

Szent Katalin és a reneszánsz titkai

A templomosokhoz vezet a terhes Madonnák rejtélye Brazil orvosok megfejtették a Michelangelo-kódot Filippino Lippi titokzatos festménye Michelangelo hamisítványa a Laokoon-csoport? Danténak nem volt sasorra

Régóta elfogadott tény, hogy a reneszánsz korának velencei festői, üvegfúvói és keramikusai mindannyian megtalálták a módját, hogy különleges adalékokhoz és alapanyagokhoz jussanak az átlagos festékeiken kívül - mondta el a kutatást vezető Barbara Berrie, a National Gallery of Art munkatársa. Például patikusoktól beszerezhető alapanyagok felhasználásával új technikai eljárásokat dolgoztak ki és meglepő színkompozíciókat állítottak elő.

A Schenectady-i Union College Vizuális Művészeti tanszék vezetője, Louisa Matthew nemrég arra is talált bizonyítékot, hogy Velencében az európai trendet egy évszázaddal megelőzve kialakult a különleges festékek- és színezőanyagok piacosítása. A kutatónő a velencei levéltárban a helyi művészek üzletvitelét, beszerzési csatornáit tárta fel, többnyire végrendeleteket és adónyilvántartásokat böngészett, végül aztán rábukkant Domenico de Gardignano velencei kereskedő és bolttulajdonos 102 tárgyat tartalmazó hagyatéki leltárára. A kereskedő, aki a "dai colori"-k, azaz a festéküzleteket ellátó utazó vállalkozók közt ismert névnek számított, leltára alapján a kutatónak sikerült megérteni a kor művészeinek és kereskedőinek sajátos kapcsolatát, vagyis hogy milyen alapanyagokból dolgoztak a festők, illetve a kereskedők honnan szerezték be a kellékeket.

"Az 1534-es leltár egyes festékei üvegport tartalmaznak, mások nem. A vevők legtöbbször csak az alapanyagokat, és nem előre elkészített festéket vettek, de volt olyan is, hogy a különleges festékeket előre megrendelték". A kutatónő szerint a kereskedő üzletében sokféle gyártó portékáját értékesítették. Az ideérkező mesterek valószínűleg megosztották egymással ötleteiket, szakmai elképzeléseiket. A leltár alapján elmondható, hogy az üvegfúvók művészete is inspirálta a festőket: a tőlük átvett speciális anyagokkal szívesen kísérleteztek a vásznon is.

A kutatás keretében elektromikroszkópos vizsgálattal azonosították az üvegport tartalmazó festék nyomát. A kutatók Lorenzo Lotto két képét, valamint egy Tintoretto festményt is megvizsgáltak.  A képek festékanyagában porított üveg nyomait találták meg, bár csak nagyon kis mennyiségben. Lorenzo Lotto Szent Katalint ábrázoló képén a palást piros színébe, a Jézus születése című képen József narancsvörös kabátjának festékanyagába kevert üvegport. Hasonló üvegpor nyomait találták meg Tintoretto Jézus a Galileai-tengernél című képének sárga színében.