375 éve halt meg Bethlen Gábor

Birtokos középnemesi családból született 1580 körül Marosillyén. Már korán harcolni kezdett a török ellen, de későbbi politikájában a kibontakozást a Habsburgok elleni török szövetségben kereste. 1613-ban a kolozsvári országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta. Uralkodása idején a központosított nemzeti államszervezet kiépítésére törekedett; gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt főiskolát is alapított. Tevékenységének célja a magyar királyság egységének helyreállítása volt. A Habsburgok ellen részt vett a harmincéves háborúban is és csapataival eljutott egészen Bécsig. 1620-ban királlyá választották, de egy évvel később lemondott. Második Habsburg-ellenes hadjárata sem hozott eredményt, s ezzel meghiúsult Magyarország egyesítésének terve. Ezután Európa protestáns hatalmaival keresett szövetséget.

 

Birtokos középnemesi családból származott. Korán elárvult, gyámja Lázár András királybíró volt. Báthori Zsigmond udvarában nőtt fel, rokona, Bocskai István is hatott rá. 15 évesen lett katona, 1600-1602 között harcolt Mihály havasalföldi vajda és Basta császári tábornok rémuralma ellen. Székely Mózes fejedelem híve volt, annak veresége után, 1602-ben Törökországba menekült. 1604-ben Bocskaihoz csatlakozott, s török támogatást szerzett számára fejedelemmé választásához. Később Rákóczi Zsigmonddal szemben Báthori Gábort támogatta, 1608-ben az ő fejedelemségéhez is megszerezte a szultán hozzájárulását. Báthorival Habsburg-kapcsolatai miatt szembefordult, s 1612-ben ismét Törökországba emigrált. 1613-ban török haddal indult Báthori ellen, s a kolozsvári országgyűlés október 23-án, török támogatással fejedelemmé választotta. Bethlen a Portánál elérte az adó mérséklését, erős államot épített ki, hadsereget szervezett, gazdaságpolitikája fellendítette az ipart és a kereskedelmet. Támogatta a tudományt és a művészetet, diákokat küldött Angliába és Németalföldre, Gyulafehárvárott főiskolát alapított.

 

A harmincéves háború kitörése után, 1618-ban szövetkezett a cseh rendekkel a Habsburgok ellen. 1619-ben elfoglalta egész Észak-Magyarországot, s Bécs alá jutott. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, de, mivel protestáns volt, a katolikusok várható ellenállása miatt nem fogadta el a koronát. A csehek fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a császáriakkal. Ezután a királyi címről való lemondás fejében hercegi címet kapott Munkács várával, s megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét. 1624-ben újabb, eredménytelen támadást indította Habsburgok ellen, a bécsi béke csak a nikolsburgi béke eredményeit erősítette meg. 1626-ban feleségül vette Brandenburgi Katalint, erősítve protestáns kapcsolatait, s belépett a westmisteri szövetségbe, mely a Habsburgok európai hatalma ellen irányult. Ebben az évben kiverte Wallenstein császári hadvezér seregeit Észak-Magyarországról, de a nyugati szövetségesek támogatása elmaradt, s az 1626-os pozsonyi béke nem teremtett új helyzetet. Utolsó éveiben ő is a lengyel trón megszerzésére törekedett, de halála ebben megakadályozta.  1629. november 15-én hunyt el.

 

(MTI)