Négyszemközt Romsics Ignáccal

A politikusok azért használják a történelmet, mert a jelenbeli üzenetekkel nem tudják megkülönböztetni magukat egymástól - mondja Romsics Ignác. - El kell jutni annak belátásáig, hogy a történelem is többféleképpen értékelhető. S nem hazaáruló az sem, aki Tisza Istvánt becsüli, és az sem, aki Károlyi Mihályt.

---

Részletek a Magyar Hírlapnak adott interjúból

...Az lenne a természetes, ha a politika a jelenre és a jövőre összpontosítana, s nem a múltba bújtatva mondaná el, mit is akar.

...Amikor 1989-90-ben napirenden volt az új Magyar Köztársaság viszonyának meghatározása saját múltjához, illetve az ezt megjelenítő ünnepekhez és szimbolikához, akkor a magyar politikusok többsége az államalapítás, István király és a korona mellett döntött. Nem pedig a köztársasági hagyomány, március 15-e és a Kossuth-címer mellett. Minthogy ezt belefoglalták az alkotmányba, tetszik vagy nem tetszik, ezt minden magyar állampolgárnak el kell fogadnia.

...Nyilvánvalóan senkinek sem jut eszébe megkérdőjelezni az államalapítás korszakos jelentőségét. Más kérdés, hogy az ünnepet mikor mire és hogyan használják. Több kollégámmal együtt nagyon csodálkoztunk például azon, hogy a különböző propagandaanyagok a XIX. századi romantikus fölfogás szerint ábrázolták Szent Istvánt.

[A Terror Háza kapcsán]...Meg kell mondanom, mintegy két évtizedről azt sugallni, hogy az kizárólag a terror korszaka volt, valóban egyoldalúság. Ha megelőzte volna a ház fölállítását valamiféle szakmai diskurzus, akkor talán nem Terror Háza épül, hanem mondjuk a Kommunizmus Magyarországon Múzeum vagy Magyarország a Szovjet Blokkban kiállítás, amelynek egyik aspektusa feltétlenül a terror és a represszió lett volna, ám nem szűkítette volna le csak erre a történelmet. Ha rajtam múlott volna, én egyébként az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak állítottam volna múzeumot. Tizenkét évvel vagyunk a rendszerváltás után, és erre még mindig nem került sor! Vajon miért?

...A korszerűség sokkal inkább az, ha a történetírás - a társadalom és a szellemi élet más alrendszereihez hasonlóan - viszonylag autonóm módon, a saját szabályai és logikája szerint működik. Néha elképzelek egy olyan világot, amelyben alternatív történeti interpretációk versengenek az olvasókért, s a politika egyformán támogatja mindegyiket. Ha a politikában és egyébként természetesnek tartjuk a pluralizmust, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy akinek Kossuth neve hallatán lábad könnybe a szeme, az éppen olyan jó magyar (lehet), mint akié Széchenyi neve hallatán.

...Más dolog éveket eltölteni a levéltárban, és a gyűjtött anyagból írni egy szakkönyvet, és megint más összefoglalni ennek az eredményeit tankönyvben vagy ismeretterjesztő munkában. Az pedig, hogy a politika mire használja mindezt, hivatkozik-e rá, az egészen más minőség.