Olimpiai bajnokok: az ókor szupersztárjai

Csábító anyagi előnyök

Futás

Az olimpiai játékok a korabeli világ legnagyszabásúbb rendezvényévé váltak. Minden szabad görög férfi elindulhatott rajtuk, később nyitva álltak minden római polgár előtt. Még Hispániából és a Földközi-tenger egész vidékéről is érkeztek versenyzők a viadalra.

Négyévente hírnökök rajzottak szét szerte Hellászban, és tudtul adták: a játékok tiszteletére szent béke lép életbe, és tilos az Olimpiába vagy az onnan hazafelé igyekvő versenyzőket és nézőket feltartóztatni vagy bántalmazni. A béke a verseny idejére természetesen az Olimpiához közeli Élisz városállamra is kiterjedt.

A békét a városállamok rendszerint betartották, ám akadtak békebontók is. A spártaiakat például i. e. 420-ban azért zárták ki a versenyből, mert a béke idején megtámadtak egy Élisz felségterületén fekvő várost. Árkádia és Élisz pedig a játékok feletti uralomért 364-ben szabályos ütközetet vívott magában a Zeusz-szentélyben - miközben a pentatlon-verseny javában zajlott.

Az igaz, hogy a versenyzők saját elhatározásból és a maguk költségén utaztak Olimpiába. Az viszont csak a modern játékok szelleme által táplált romantikus mítosz, hogy nemes lelkű amatőrök lettek volna.

Amikor Pierre de Coubertin és lelkes barátai 1896-ban feltámasztották a játékokat, kikötötték, hogy csak amatőrök indulhatnak a versenyen. Ám ez a döntés sokkal inkább a viktoriánus osztálykülönbségekkel, semmint az ókori játékok utánzásának vágyával magyarázható.

Az olimpiai játékok győztesei hivatalosan mindössze egy olajfa-ágakból font koszorút kaptak. Tudjuk azonban, hogy a bajnokok ennél lényegesen több és értékesebb juttatásban részesültek, mikor hazatértek szülővárosukba. I. e. 600 körül az athéni bajnokok nagyjából 600 drachmás jutalomra számíthattak hálás városuktól - az összeget nehéz átszámítani, de ma kb. 300000 dollárnak felel meg.

Ez még hagyján, de a bajnokok még szülőföldet is hajlandóak voltak cserélni, ha jól megfizették őket. A görög író, Pauszaniasz leírja a krétai hosszútávfutó, Szodatész esetét, akit az epheszosziak megvesztegettek - így lett belőle epheszoszi polgár.

Az atléták másban is példát mutattak napjaink körülrajongott szupersztárjainak. Különleges és becses ajándékokkal halmozták el őket, hivatalosak voltak a lakomákra, sőt, megjelenésükért pénzt is kasszíroztak. Ha mindehhez hozzávesszük a hírnevet és az istenítéssel határos ajnározást, nem csoda, hogy az atléták mindent elkövettek a győzelemért - és ebbe sajnos még a csalást is bele kell érteni.

1. Hallgattak a fegyverek
2. Csábító anyagi előnyök
3. Areté, azaz a legjobbnak lenni