225 éve született a Nagy indiánkönyv szerzője
2014. szeptember 15. 12:49 MTI
Kétszázhuszonöt éve, 1789. szeptember 15-én született James Fenimore Cooper amerikai író, akinek indiánregényein nemzedékek nőttek fel.
Korábban
A New Jersey állambeli Burlington városkában egy előkelő családban látta meg a napvilágot, a tizenhárom gyermek közül utolsó előttiként. Apja, William Cooper több települést alapított New York államban, George Washington és John Adams elnöksége alatt kongresszusi képviselő, anyja Elizabeth Fenimore volt, akinek nevét az író kegyeletből vette fel keresztnévként.
Gyermekkorát az apja által alapított és róla elnevezett Cooperstownban töltötte, házitanítók nevelték. Az ifjú James igen fogékonynak mutatkozott a nyelvek, az irodalom és a történelem iránt, s 1803-ban a Yale Egyetemre íratták be. Itteni éveiről csak annyit tudunk, hogy kiváló latinista volt, és hogy csínytevései miatt (egyszer lőport robbantott a diákszobában) harmadéves korában kicsapták. Szülei ekkor a haditengerészethez küldték, ahonnan 1811-ben szerelt le.
Nem sokkal később feleségül vette Susan De Lancyt, akitől egy fia és négy leánya született. Az ifjú házasok Cooperstownban telepedtek le, ahol az író gazdálkodással foglalkozott, és egy bálnavadászhajó társtulajdonosa volt. Szabad óráit olvasással töltötte, és írással is próbálkozott. Felesége egy érzelmes angol társasági regény elolvasása után úgy vélte, hogy ilyet minden bizonnyal a férje is tud alkotni, biztatására született Cooper első regénye, az Elővigyázatosság. A halvány Jane Austen-utánzat azonban nem igazán aratott sikert, annál inkább feltűnést keltett viszont egy évvel később az amerikai függetlenségi háborúról szóló romantikus regénye, A kém.
Cooper 1823-tól 1841-ig írta legismertebb és legkedveltebb műveit, indiánregény-ciklusát, melynek öt darabját (Vadölő, Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri) a Nagy indiánkönyv néven ismerjük. A ciklus középponti alakja Natty Bumppo, a tiszta és becsületes hős, a szabad vadász, aki a civilizációból a vadonba menekül. Az ő élettörténetének öt korszakát öleli fel az öt regény, ám a sorozat darabjai nem az elbeszélés időrendjében íródtak, így például ifjúkorát az utolsóként megjelent kötet, az 1841-es Vadölő mutatja be.
Ezek a regények (illetve rövidített változataik) nem véletlenül váltak az ifjabb olvasónemzedék kedvenceivé: igazi romantikus alkotások, sok-sok izgalmas fordulattal, ármánnyal, cselszövéssel, tiszta és kevésbé tiszta érzelmekkel, hangulatos tájleírással, az egzotikus indián életforma bemutatásával, a jó indiánok és a gonosz fehér hódítók harcainak ábrázolásával. Műveit többször megfilmesítették, Az utolsó mohikán nagyszabású filmváltozata 1992-ben került a mozikba.
1822 és 1826 között Cooper New Yorkban élt, és új témát hozott az irodalomba az élményeiből táplálkozó tengerésztörténetekkel, amelyek idővel ugyanolyan népszerűvé váltak, mint a Bőrharisnya-sorozat darabjai. A révkalauz, A vörös kalóz, A vízi boszorkány, A tenger oroszlánjai szintén romantikus művek. Ám nem érte be a regényességgel: 1839-ben Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének története címmel megjelent könyve hosszú évek kutatásán alapuló, tudományos igényű mű.
Az író 1826-tól 1833-ig Franciaországban élt, az Egyesült Államok konzulja volt Lyonban. Európai tartózkodása alatt ugyan regényeket is írt, de elsősorban politikai véleményének adott hangot, erőteljesen támadva az európai önkényuralmi rendszerek zsarnokságát és romlottságát. Hazatérése után New Yorkban, majd ismét Cooperstownban élt. Jóllehet nem szűkölködött, rákényszerült, hogy folyamatosan írjon. Politikai publicisztikája, vitairatai, szatírái és kései regényei, melyekben korának visszásságait, a gazdagok úrhatnámságát, a féktelen pénzhajhászást bírálta, nem voltak túlságosan népszerűek, és anyagilag sem voltak olyan sikeresek, mint romantikus regényei.
A népszerű író egy nappal hatvankettedik születésnapja előtt, 1851. szeptember 14-én halt meg cooperstowni otthonában, neje, Susan csak négy hónappal élte túl.
Cooper könyveit Magyarországon már 1847-ben kiadták, első fordítójuk Vachott Sándorné volt. Később olyan jeles fordítók ültették át a műveket magyarra, mint Mikes Lajos, Szinnai Tivadar, Honti Rezső és Réz Ádám. A Bőrharisnya-sorozat, amely egykor a nemzeti eposz szerepét töltötte be az amerikai irodalomban, ifjúsági irodalommá vált. Az új műfaj, az indiánregény mind a mai napig közkedvelt az ifjúság körében, és az is természetes, hogy a gyerekek a világ minden táján indiánosdit játszanak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap