Titokzatos szerző alkotta a Képes Krónikát

Régies államelmélet, korszerű szakirodalom

`Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem el ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb tetteiről, származásáról és gyarapodásáról, győzelméről és merészségéről; különféle régi krónikákból szedegettem össze, átvéve helyes megállapításaikat és teljesen megcáfolva tévedéseiket. Az Úr nevében. Ámen.` Ezekkel a szavakkal fogott hozzá a krónikás a nagy opus elkészítéséhez május 15-én. A célt világosan kijelölte: olyan művet kívánt alkotni, amely megörökíti a magyarság eredetét és történetét.

A bevezető sorokból egyértelműen kiderül, hogy a szerző nem akarta felfedni a kilétét. Személyét a történészek, filológusok különböző, időnként igen bizonytalan adatokra támaszkodva próbálták meghatározni. 1593-ban Baranyai Decsi János történeti munkájában megemlítette, `ha egy bizonyos barbár író, név szerint Márk, őseink eredetét és történetét írásba nem foglalta volna, bizonyára arra kényszerülnénk, hogy saját szülőföldünkön idegenek és jövevények legyünk. Tőle vette Thuróczy írásának egész anyagát.`

Thuróczy János A magyarok krónikája c. munkája 1488-ban jelent meg nyomtatásban. Igaz ugyan, hogy forrásai között nem említette ezt a bizonyos Márkot, azonban felfigyelt a keze ügyébe kerülő krónikák eltérő szöveghagyományára. "Találtak ugyanis két krónikakötetet, amely származásukat és tetteiket [ti. a magyarokét] magyarázza, és amelyet - bátran elmondhatjuk - a néhai megboldogult Károly és Lajos magyar királyok idejében szerzettek; ezek a többi történetírótól, de még egymástól is eltérnek, főként e népek eredetének megvilágításában."

A szerző állásfoglalása alapján az Anjou-korban két munka is napvilágot látott. Az I. (Nagy) Lajos korában keletkezett mű a Képes Krónika családja elnevezést kapta a kutatástól, ugyanis a szöveg 5 kódexben maradt fent. Ezek közül "csak" az egyik a díszes miniatúrákkal ékesített ún. Képes Krónika. Ezen kívül a Teleki-, a Csepreghy-, a Béldi- és a Thuróczy-kódex is megőrizte a magyarok történetét.

Nem sikerült egyértelműen kideríteni, hogy Baranyai Decsi János honnan vette Márk szerzőségét, mindenesetre a kutatás számára haszonnal kecsegtetett ez az információ. A számba vehető jelöltek közül kiemelkedett az a Márk, aki a Veszprém megyei Kált birtokáról kapta a nevét. Ő futott be ugyanis olyan karriert, amely lehetővé tette, hogy a korábbi opusokhoz hozzáférjen. 1336-1337 között I. Károly feleségének, a lengyel származású Erzsébetnek volt udvari papja, ami bizalmi szerepet jelentett.

1342-ben a budai Váralja plébánosa lett, tíz évvel később a királyi levéltár őreként tevékenykedett, 1354-ben szerémi prépostként, majd 1358-ban a fehérvári egyház őrkanonokjaként szerepel a kútfőkben. Egyes feltételezések szerint iskoláit francia földön végezhette, erre utalnak a munkában előforduló megjegyzések. Kálti Márk szerzősége mellett többek között állást foglalt Toldy Ferenc, Jakubovich Emil, Kardos Tibor és Kristó Gyula. Természetesen voltak olyanok is (Erdélyi László, Karsai Géza), akik nem fogadták el, hogy Márk kapcsolatba hozható a krónikával.

Bárki is lehetett a szerző, munkáját minden bizonnyal a királyi udvar felkérésére kezdte el. Módszerében követte elődei jól bevált hagyományát: részben összeszerkesztette a korábbi szövegeket, részben pedig újabb fejezetekkel bővített. Az alapot az I. Károly kori szerkesztés jelentette, de máshonnan is "szemezgetett". Felhasználta a Kálmán király korában keletkezett Gesta Ladislai regis-t, amelynek lovageszménye tökéletesen megfelelt I. Lajos kívánalmainak.

A korábbiakhoz képest sokkal bővebben tárgyalta a 11. század végi, 12. századi eseményeket, forrásként a III. István korában született gesztát vehette a kezébe. Ezzel felbecsülhetetlen értékű ismeretanyagot mentett meg az enyészettől. Nem tekinthető azonban egy egyszerű kompilátornak, a történelmi események elé egy megfelelő hangvételű "előszót" is írt, amely önálló munkájának tekinthető.

A szerző az államelméleti fejtegetésében a királyt az isteni hatalom megtestesítője jelenítette meg. Uralkodását biblikus erények sora - igazságosság, könyörület, bölcsesség, türelem - jellemzi. Továbbá a királyt nem a földi dicsőség vágya hajtja, hanem az isteni törvények maradéktalan tisztelete, Isten félelme és az égi dicsőség elnyerése. Továbbá a királyokat nem korlátozzák társadalmi tényezők, mivel ők az isteni akarat végrehajtói Ez a gondolatkör a 11. században volt jellemző, a kortársak általában a jó hír utáni vágy fontosságát emelték ki. Kálti így egy kissé régies szemléletet sugallt.

Ugyanakkor a krónikás utalt az ország 14. századi elejének legnagyobb problémájára. Magyarország királyai minden zsarnokot legyőztek, és az ország népeit boldog békében és nyugalmas bőségben tartották. Ez a passzus I. Károly stabilizációs politikáját elevenítette fel. A király ugyanis hosszan tartó küzdelemben felszámolta az oligarchákat. Az okleveles adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a köztudat az ún. kiskirályokat tekintette az ország zsarnokainak.

1. Régies államelmélet, korszerű szakirodalom
2. A magyarokat Európába