Titokban készítették elő az államosítást

A Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok - a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt és a Polgári demokrata Párt) 1944. december 2-án elfogadott programjukban a `föld kincseinek` állami tulajdonba vételét tűzték ki célul. Az 1945 novemberi választásokon a kisgazdák ugyan abszolút többséget szereztek, mégis koalíciós kormány alakult. Az Országgyűlés ezután elfogadta a bányák és a villamos erőművek állami kezelésbe vételét, majd 1946. június 26-án törvénybe iktatta a szénbányászat államosítását.

Az államosítás bejelentése a Dreher Sörgyárban

December 1-től miniszterelnöki rendelettel a jóvátétel idejére állami kezelésbe kerültek a legnagyobb nehézipari üzemek, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű, a Ganz és társa, a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, a Győri Vagon- és Gépgyár, továbbá mindazok az üzemek, melyekben e vállalatoknak legalább ötven százalékos tőkeérdekeltségük volt.

A megrendült kisgazdapárt az 1947. augusztus 31-i "kékcédulás" választásokon a második helyre szorult a kommunisták mögött, az erőviszonyok a baloldal javára változtak. Még augusztusban elindult a hároméves terv, melynek centralizált gazdaságfejlesztési programja gyökeres tulajdonváltást feltételezett. Az új összetételű törvényhozás elfogadta a nagybankok és az érdekeltségi körükbe tartozó vállalatok államosításáról szóló törvényt, e lépés után a bánya- és gyáriparban dolgozóknak már 60 százalékát foglalkoztatta az állam.

Ünneplik az Első Magyar Cérnagyár államosítását

A folyamat 1948. március 25-én fejeződött be, amikor rendeleti úton államosították a száznál több munkavállalót foglalkoztató üzemeket. Ekkor már a törvényesség látszatára sem törekedtek, a tervet néhány hét alatt készítette el az MKP gazdasági kérdésekben illetékes főtitkárhelyettese, Gerő Ernő. Az akcióról csak az MKP legszűkebb felső vezetésének tagjai tudtak, de a cél megnevezése nélkül a párt területi szerveinek vezetőit is kérték, hogy javasoljanak gazdasági vezetésre alkalmas kádereket.

A kiválasztottakat 1948. március 25-én rendelték be a Vasas Szakszervezet székházába úgy, hogy azoknak az összejövetel céljáról fogalmuk sem volt. Ekkor hirdette ki Gerő, hogy az egybegyűltek feladata az államosítás végrehajtása, egyúttal ők lesznek az államosított vállalatok új vezetői. A jelenlevők többsége addig fizikai munkásként dolgozott és soha nem járt az irányítása alá kerülő gyárban, legtöbbjük a szakmában is járatlan volt.

A vállalatok új vezetői fogadalmat tettek, hogy hivatali elöljáróiknak engedelmeskednek, végrehajtják utasításaikat, ezzel a vállalatok egy központilag vezérelt, felülről lefelé hierarchikusan tagolt intézményrendszer végrehajtó láncszemeivé váltak.

Ezen a napon a gyáripar 90 százaléka, 594 vállalat került állami tulajdonba, a lépés hozzávetőleg 160 ezer munkást érintett. Ezzel az állami tulajdon a mezőgazdaságot kivéve uralkodóvá vált az egész népgazdaságban, 1949 végén kerültek állami tulajdonba a 10 munkásnál többet foglalkoztató és a külföldi tulajdonban lévő üzemek.

(Múlt-kor/MTI)