2020. ősz: Hiúságunk története
ITT támogathatsz bennünket

Puccsal vették át a hatalmat a csehszlovák kommunisták

2008. február 25. 17:00

A kommunista történetírásban "februári fordulatként" emlegették a hatvan éve, 1948. február 25-én történteket, amikor a Csehszlovák Kommunista Párt átvette a hatalmat.

Az események jelentősége túlmutatott az ország határain, a hidegháborús légkörben a sokkolt Nyugaton felgyorsult a Marshall-terv végrehajtása, megindultak az intenzív tárgyalások egy közös védelmi rendszer létrehozásáról, s egy évvel később megalakult a NATO, végleg leereszkedett a vasfüggöny.

A Csehszlovák Kommunista Párt a második világháború előtt is komoly belpolitikai súlyt képviselt, tagsága az 1945-ös 40 ezerről 1948-ra majd másfél milliósra nőtt. Vezetője, a Moszkvából hazatért Klement Gottwald 1945-ben az ideiglenes kormány miniszterelnök-helyettese lett, majd az 1946-os választások után Edvard Benes elnök őt kérte fel kormányalakításra. A kabinetben a számszerűleg kisebbségben lévő kommunisták fokozatosan megszerezték a kulcsfontosságú tárcákat: a rendőrséget, a hadsereget, majd az oktatási, a belügyi és szociális minisztériumot is.

1947 végére pattanásig feszült a belpolitikai helyzet: az ország szovjet nyomásra nem vehetett részt a Marshall-segélyről rendezett konferencián, a rossz termés miatt ellátási nehézségek léptek fel, mindennaposak voltak a koalíciós partnerek közti viták. Andrej Zsdanov, a szovjet ideológiai élet egyik irányítója 1947 szeptemberében, a Kommunista Tájékoztató Iroda (Kominform) alakuló ülésén a világ két részre szakadását fejtegetve megállapította: a munkásosztálynak minden kelet-európai államban sikerült a burzsoázia fölé kerekednie, kivéve, Csehszlovákiát.

Ezek után Gottwald nem várta meg a májusra kitűzött választásokat, dolgozni kezdett a hatalom mielőbbi megragadásán. A rendőrségnél tisztogatások kezdődtek, elbocsátották a "nem kommunista elemeket", hogy a CSKP végrehajtó eszközévé tegyék a biztonsági apparátust.

Február 20-án a kormány 12 polgári tagja lemondott, így akarva kikényszeríteni Gottwald távozását és új kabinet megalakulását. Várakozásukkal ellentétben azonban a két szociáldemokrata miniszter helyén maradt, így a kormány alkotmányjogilag működőképes maradt. A kommunisták tüntetéseket, szerveztek, felfegyverzett milicistákat küldtek az utcára, s megakadályozták, hogy a miniszterek bejussanak hivatalukba.

A szociáldemokrata pártban a kommunistákkal együttműködésre kész szárny kerekedett felül, s február 25-én a szociáldemokrata miniszterek támogatásukról biztosították Gottwaldot. Ezek után Benes elnök elfogadta a "reakciós" miniszterek lemondását, s új kabinetet nevezett ki, amelyben már a kommunisták játszották a vezető szerepet.

Az új, nevében még koalíciós kormány tisztogatásokba kezdett, végrehajtotta az államosításokat, a földosztást. A május 30-i választáson a kommunista vezetésű, gyakorlatilag vetélytárs nélkül induló Nemzeti Front elsöprő győzelmet aratott. Benes elnök megtagadta az új alaptörvény aláírását és június 7-én lemondott, utóda Klement Gottwald lett.

(Múlt-kor/MTI)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár