Magyar zsidókat rejthet egy vitatott brandenburgi tömegsír

Az idézett történészek szerint ez a legnagyobb, még feltáratlan tömegsír Németországban. A sírban `elásott` magyar zsidókat - `700-nál jóval többet` - a nácik közvetlenül a háború vége előtt gyilkolták meg. A tömegsír egy 5000 négyzetméteres területen fekszik a brandenburgi Jamlitz településen, ahol annak idején náci koncentrációs tábor volt. A lágerben mintegy 10 ezer zsidót tartottak fogva, 1945 elején azonban a történészek szerint felszámolták azt. A foglyok közül sokan már a táborban meghaltak, sokakat pedig Auschwitzba deportáltak.

Günter Morsch, a brandenburgi emlékhelyekkel foglalkozó alapítvány igazgatója szerint azonban `1342 beteg és mozgásképtelen fogoly a lágerben maradt, s őket az SS lelőtte.` Morsch utalt arra, hogy a tömeggyilkosság 1945. február 2-án, illetve 3-án történt, s az áldozatok magyar zsidók voltak. Építőmunkások egyébként 1971 májusában egy kavicsbányában végzett munkálatok során bukkantak rá az első tömegsírra, ahol 577 magyar zsidó holtestét találtak meg.

Az ominózus ház

Az egykori koncentrációs tábor területén régóta családi házak állnak. Az egyik ház és a hozzá tartozó telek - ahol a feltételezések szerint a még feltáratlan tömegsír található - egy bizonyos Hans-Jürgen H. tulajdona, aki szüleitől örökölte azt. Hans-Jürgen H. 1999-ben Bajorországba költözött, s jamlitzi házában csak rendkívül ritkán, évente egyszer fordul meg. A hatóságok minden törekvése ellenére azonban évek hosszú során minden esetben megtagadta annak engedélyezését, hogy a tulajdonában lévő telken feltárási, illetve ásatási munkálatokat kezdjenek. A helyi hatóságok ez irányú szándékát az idézett sajtóértesülések szerint támogatásáról biztosította a berlini belügyminisztérium és a Németországi Zsidók Központi Tanácsa is.


Nagyobb térképre váltás

A jamlitz-lieberosei hatóságok egyébként a 90-es évek közepén kezdtek hozzá a második tömegsír kereséséhez, s ahhoz a belügyminisztérium is segítséget nyújtott. Egy történészekből álló munkacsoport nyolc lehetséges helyszínt jelölt ki arra vonatkozóan, hogy hol található a feltételezett sír. Hans-Jürgen H.  telke már akkor a lehetséges helyszínek között volt.

A későbbiekben Günter Morscht bízták meg azzal, hogy a helyszínre vonatkozóan további kutatásokat végezzen. Az igazgató elmondta, hogy számos aktát, illetve dokumentumot vizsgált át, náci háborús bűnösök periratait és szemtanúk beszámolóit tanulmányozta. Mindennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a tömegsír a legnagyobb valószínűséggel az egykori koncentrációs tábor északi peremén található, azon a területen, amely ma Hans-Jürgen H. tulajdona.

A feltárásra vonatkozó megkereséseket, illetve kéréseket Hans-Jürgen H. azonban mindeddig határozott nemmel utasította el, minden alkalommal arra hivatkozva, hogy az ásatások "csökkenthetik telkének értékét", s az arra való belépést mostanáig megtagadta. A Németországi Zsidók Központi Tanácsa szerint minden bizonyíték arra vall, hogy a nácik általi tömeggyilkosság helyszíne az adott telken található. Peter Fischer, a tanács egyik vezetője  ebből kiindulva humanitárius jognak nevezte a tömegsír feltárását. Az idézett sajtóértesülések szerint az ügy január végén vagy február elején a cottbusi tartományi bíróság elé kerül, s remény van arra, hogy a feltárásról döntés születhet.

Az esethez hasonlít az a tavaly októberi sajtóvita, amelynek során a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban David Litchfield brit újságíró azt állította, hogy 1945 márciusában a rechnitzi kastélyban (Thyssen-Bornemissza) Batthyány Margit grófnő több magasrangú náci vezetőt látott vendégül, és ott magyar zsidók lemészárlását a helyi náci vezető, Franz Podezin mintegy kiegészítő szórakozásként kínálta fel a jelenlévőknek. Az újságíró szerint a vendégek elfogadták az invitálást.

Két évvel ezelőtt Burgenlandban azoknak a magyar zsidóknak a tömegsírját találták meg, akiket a II. világháború végén mészároltak le a nácik Kreuzstadl in Rechnitz térségében. Nem sokkal korábban egy olyan tömegsírra bukkantak a munkások egy amerikai légi támaszponton, amelyben 34, a nácik által munkaszolgálatra kényszerített zsidó holtteste feküdt.

(Múlt-kor/MTI)