Folytatódnak a magyar feltárások a thébai nekropoliszban

A terület központja az úgynevezett 65. számú, az Újbirodalom korából származó legutolsó, freskókkal díszített sír. Bács Tamás közlése szerint a 65. számú sír mellett több más temetkezést, valamint egy, az i.sz. 5-6. században a területen létesült úgynevezett anakoréta (remete) kolostor tárgyi emlékeit is kutatják.

`Nagyon sok olyan leletünk van, amelyek erre a kolostori életre utalnak. Számos olyan osztrakonra, azaz levélre, iratra bukkantunk, amelyekkel a szerzetesek foglalkoztak` - mondta. A leletek között van egy `szerzetesi temetkezés` is, amelyben álmúmiára bukkantak. `Nagyon hasonlóan temették el a szerzetest, mint az óegyiptomi múmiákat, de egész más háttérrel, hiszen a kereszténység idején már egészen más volt a túlvilágra való felkészülés, mint az óegyiptomiak esetében` - mutatott rá Bács Tamás. Hozzátette, hogy a mumifikálás jelen esetben egy természetes folyamat része volt, a száraz sivatagi klímának köszönhetően őrződött meg a holttest viszonylag jó állapotban.

A tanszékvezető tájékoztatása szerint a 65-ös számú sziklasírt eredetileg az Újbirodalom elején, valószínűleg Hatsepszut királynő uralkodásának idején (i.e. 1479-1458), egy magas rangú udvari tisztviselő számára kezdték el építeni. A félbehagyott sírt háromszáz évvel később egy magas rangú karnaki pap, a "templomi levéltár elöljárója", Imiszeba választotta nyughelyéül. Bács Tamás kifejtette: Imiszeba korában már gyakorlatilag nem díszítették falképekkel a sírokat. A temetkezés abban az értelemben is egyedülálló, hogy a többi sírtól eltérően a freskók nagy része nem az ókori Egyiptomban megszokott zsánerkép, hanem templomi jelenetek "reprodukciója".

"Imiszeba így akarta saját sírját tematikájában a nagykirályi úgynevezett halotti templomokhoz közelíteni" - mondta az egyiptológus. Az ábrázolt jelenetek egy részéről lehet tudni, hogy mely templomok képeiről másolták. "Elemezzük, dokumentáljuk a freskókat, tanulmányozzuk, hogy hogyan készültek. Nagyon ritka, amikor a művészegyéniségeket azonosítani lehet. Imiszeba azonban jó pozícióban volt, megengedhette magának, hogy erre a munkára a királysírokat festő művészeket kérje fel. Ami nagyon ritka, van egy erről szóló feljegyzés, egy graffitó is, amely megnevezi, hogy ki volt a festő, aki ebben a sírban dolgozott" - emelte ki Bács Tamás.

Közlése szerint a festő nemcsak ezzel, de kézjegye, stílusa alapján is beazonosítható. Mint kiderült, az ókori Egyiptomban a reneszánsz korhoz hasonlóan festőműhelyek működtek, ahol a vezető mester mellett segédek és tanoncok dolgoztak. A kutatások során a thébai festészettel is foglalkoznak a magyar egyiptológusok. A 65. számú sziklasírral kapcsolatban elmondta, hogy az előudvarban, egy aknában egy újbirodalmi núbiai alkirály temetkezésének a nyomaira bukkantak. "Az alkirályok voltak az egyiptomi birodalomban a núbiai részek kormányzói. Azért érdekes lelet, mert a Penré nevű alkirályról eddig nem tudtuk, hogy létezett. Ez egy tudományos unikum" - hangsúlyozta Bács Tamás.

(Múlt-kor/MTI)