Árja gyerekeket raboltak a nácik a megszállt országokból

Az Életforrás program az eddigi elképzelések szerint arról szólt, hogy az SS kiemelkedő tagjait a náci szülőotthonokban "fajtiszta" és minden szempontból megfelelő nőkkel hozták össze, majd a kilenc hónappal később megszülető gyermekeket pedig speciális körülményk között nevelték fel. Ezeknek a "szuperembereknek" kellett volna később uralni és vezetni Hitler Európáját.

Volker Koop német történész azonban a "Dem Führer ein Kind schenken. Die SS-Organisation Lebensborn" (Adj egy gyereket a Führernek - a Lebensborn szervezet) című, hamarosan megjelenő könyvében azt állítja, hogy mindez csak a figyelemelterelést szolgálta. Szerinte "a szolíd szülőprogram csak egy álca volt a valódi gyilkosságok fölött, és a Lebensborn valójában a Hitler és Himmler által táplált faji-politikai illúziókat szolgáló bűnszervezet volt".

Himmler a Lebensborn programot 1935-ben hozta létre. Minderre arra az indoklással került sor, hogy a nemzetiszocialista állam szülési rátája sokkal alacsonyabb volt, mint a szomszédos és ellenséges szláv nemzeteké. Koop a német szövetségi levéltárakból előásott dokumentumok alapján biztos benne, hogy Himmler minden eszközzel fellépett az abortuszok ellen (amelyekből csak 1935-ben 600 ezret végeztek el), és azt akarta, hogy a nők speciális otthonokban adjanak életet gyermeküknek. Hamar rájöttek azonban, hogy ez semmire sem lesz elég, így a fő célt a szisztematikus gyerekrablásokban jelölték meg.

1942. július 25-én az SS vezetője például arra adott utasítást, hogy vigyenek gyerekeket Szlovéniából a Birodalomba. A parancsban nyíltan fogalmazott: az apákat partizánmozgalmi vádakkal lőjék le, az anyákat pedig küldjék koncentrációs táborokba. A közel 600, 6-12 éves kor közti gyereket átadták a program vezetőinek - derül ki a Koop által talált dokumentumokból, ahol minden név mellett fel van tüntetve: szülők lelőve.

George Roedel SS százados az iratokban megörökítette azt is, hogy akik a vizsgálatok során eléggé árjának bizonyulnak, azokat a párt és az SS vezetői adoptálták. A többiek sorsa a mai napig ismeretlen, de Koop szerint akik nem bizonyultak elég árjának, azokat vagy helyben megölték, vagy koncentrációs táborokba vitték.

A könyv szerint az Életforrás program gondoskodott a Heydrich elleni merénylet miatt szisztematikusan elpusztított Lidice lakosainak gyerekeiről is. 1943. június 21-én Himmler és a program vezetője, Max Sollmann Prágában találkoztak Karl Hermann Frank SS tábornokkal, hogy felülvizsgálják a gyerekek ellátását, oktatását és alkalmazkodását. Himmler ekkor 98 gyerek azonnali árja-vizsgálatát rendelte el, és utasította Sollmannt, hogy aki nem felel meg a vizsgálatokon, azokat küldjék koncentrációs táborokba. A vizsgálatok végén 13-an bizonyultak megfelelőnek.

Koop szerint az Életforrás-vadászatok egyik legfőbb célpontja Lengyelország volt, ahonnan már 1939 szeptemberében megkezdődtek a begyűjtések. A program azonban végül ennek dacára is elbukott: az otthonokban 11 ezer gyerek született, akik sorsa aztán igen keserűen alakult a háború után. Az elrabolt gyerekek legtöbbje pedig vagy elveszett vagy meghalt, és a háború végén az élők közül is csak igen kevesen találkoztak újra családjukkal.