Kártérítést követelnek a norvég államtól a Lebensbornok

Az egykori program ma is élő tagjai Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán nyújtották be keresetüket a norvég kormány ellen, fejenként legalább 50 ezer koronát (mintegy 6100 eurót) követelve. Azok számára, akiket zavart elméjűnek nyilvánítottak és évekre elmegyógyintézetekbe zártak a második világháború után, legalább négyszer ekkora kártérítést követelnek.

Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője kezdeményezte a szóban forgó programot, amelynek az volt a meghirdetett célja, hogy növekedjék a születési arány az úgynevezett árják körében, s ezzel biztosítva legyen "az északi faj túlsúlya". A német nemzetiszocializmus ideológusai "fajilag tisztának" tekintették a norvégokat, és szorgalmazták a skandináv ország náci megszállása alatt a német katonák és a norvég nők közti nemi kapcsolatokat.

Az ilyen kapcsolatokból 12 ezer gyermek született Norvégiában. A programban érintett norvég anyák névtelenül szülhették meg gyerekeiket, akiket azután a program jegyében létesített állami "Lebensborn-otthonokban" helyeztek el és gondoztak. Ilyen "fajhigiéniát szolgáló" titkos náci "bébifarmok" Németországban is működtek, és Norvégián kívül előfordultak néhány más megszállt európai országban is.

A háború után aztán sokan ellenszenvvel tekintettek Norvégiában ezekre a gyerekekre. Többeket közülük egészen kiskorukban "gyengeelméjűnek" minősítettek, és pszichiátriai intézetekben helyeztek el. Másokat örökbefogadó szülők gondozásába adtak akkor is, ha a vér szerinti anya is vállalta volna a gyerek felnevelését. Ezek az emberek állandó zaklatásoknak voltak kitéve iskoláikban, majd munkahelyeiken is, ha egyáltalán el tudtak helyezkedni. A felperesek ügyvédei kiemelték beadványukban: ezek a jogsértések azután is folytatódtak, hogy Norvégia 1953-ban csatlakozott az Emberi Jogok Európai Konvenciójához.

A norvég parlament (storting) 2002-ben határozatot hozott ugyan arról, hogy 20 és 200 ezer korona közti kártérítést kell fizetni az ügy szenvedő alanyainak az elszenvedett hátrányok mértékében, de a felperesek nem elégedettek ezzel. Egyrészt azt akarják, hogy legalább 50 ezer korona legyen a kártérítés minimális összege, másrészt pedig azt, hogy a norvég hatóságok bontsák le a kártérítési összegek megítélését és kiosztását hátráltató bürokratikus akadályokat.

Még nem ismeretes, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága egyáltalán kíván-e foglalkozni az üggyel, és ennek eldöntése is belekerülhet néhány hónapba.

(Múlt-kor/MTI)