Pontatlanságuk miatt szeretjük a történelmi filmeket

Az ásító unalomtól a trollokig

Marie Antoinette (2006)

A film: Kirsten Dunst nem a modernkori Manhattanben nyafog és viselkedik önző módon, hanem a 18. századi Franciaországban.

Pontatlanságok: A film egyik fő konfliktusa, hogy Marie és Lajos csak nehezen tudnak örökösről gondoskodni. A filmben a király fél a szextől, ám a valóságban fitymaszűkülete volt. A királyné szexuális szabadosságának története pedig egyes elméletek szerint csak a korabeli pamfleteken született meg, amit egy történész szerint az angol propagandisták készítettek.

Miért nem lett volna jó másként: A 18. századi orvosi beavatkozások ismeretében nem szeretnénk végignézni, amint a két főszereplő a fitymáról és annak eltávolításáról társalog. Az eseménytelen, dőzsölő hétköznapok hangulatának bemutatása viszont annyira hitelesre sikerült, hogy a film sokszor az unalom határait súrolja.

---

Amadeus (1984)

A film: A klasszikus kor bőrnadrágos Mozartja nagyokat szellent, nemesasszonyokkal hetyeg, miközben csodálatos zenét komponál Salieri legnagyobb bosszúságára, aki rengeteg időt fecsérel arra, hogy lerombolja Mozart munkásságát.

Pontatlanságok: Igaz, hogy Mozart szerette a tréfát, de távolról sem lehetett olyan erkölcstelen, vihorászó figura, mint filmbeli megfelelője. A történészek nagy része egyetért abban, hogy Salierivel való kapcsolata inkább "barátian versengő volt, amely kölcsönös tiszteleten és elismerésen alapult". A film azt sugallja, hogy Mozartot Salieri mérgezte meg, valójában a nagy zeneszerző halálra itta magát.

Miért nem lett volna jó másként: Az iszákos zeneszerző barátságos rivalizálása Salierivel körülbelül annyira lett volna szórakoztató, mint egy családi házivideó.

---

300 (2007)

A film: Frank Miller képregénye derűs izomkötegek, torz bölcsek és hatalmas szörnyek kíséretében került filmvászonra. Tény azonban, hogy a szerző a képregényben sem a történelmi pontosságot tekintette céljának, így ezt a filmen is igen nehéz lenne számon kérni.

Pontatlanságok: A varázsbombáktól, a testpáncélok hiányától és az igencsak fantáziadús képzelet alkotta púpostól eltekintve, a 300 a spártai életet - a csatában tanúsított bátorságot, a demokráciáért folytatott küzdelmet, a hazához való hűséget, az állandó harci készültséget - dicsőíti, miközben elfelejtkezik arról, hogy Spárta rabszolgatartó, diktatórikus katonai állam volt, ahol általános volt a pederasztia is.

Miért nem lett volna jó másként: Kérdezzük csak meg Oliver Stone-t és azokat, akik nagyot buktak a Nagy Sándorról szóló film hitelességével.

1. A hősi eposzok pontatlansága
2. Az ásító unalomtól a trollokig
3. A leghitelesebb filmtől a legnagyobb rejtélyig