Miért élünk jobban, mint négy éve?

A 20. századig háborúk, politikai cselszövések színesítették a történelmet, de egyik sem befolyásolta nagyon az emberek életminőségét. Majdnem mindenki nagyjából évi 400-600 dollárnak (70-110 ezer forintnak) megfelelő összegből élt, ami alig volt magasabb a létminimumnál - írta a lap publicistája. Persze mindig voltak arisztokraták, akik jobban éltek, de az ő számarányuk szinte elhanyagolható volt.

Aztán pár száz évvel, körülbelül 10 nemzedékkel ezelőtt az emberek elkezdtek gazdagodni: az egy főre jutó jövedelem - legalábbis nyugaton - évente 0,0075%-kal nőtt. Néhány évtizeddel később ugyanez történt a világ többi részén is. A 20. századra az egy főre eső reáljövedelem évente átlagosan 1,5%-kal nőtt, az elmúlt fél évszázadban pedig 2,3%-kal. Ha tehát az évi jövedelmünk 50 ezer dollár, akkor gyermekeink 2,3%-os éves növekedés mellett 25 év múlva 89 ezer dollárt fognak keresni. Az ő gyermekeik pedig szintén 25 év múlva már 158 ezer dollárt.

Emellett pedig szinte eltörpülnek a gazdasági ciklusok időbeli változásai. Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság idején a bérek például a 20 évvel korábbi szintre estek vissza, és az emberek néhány évig úgy éltek, ahogyan szüleiknek kellett, és ezt meglehetősen nehezen viselték. Az, hogy a jelennek jobbnak kell lennie a múltnál, viszonylag újkeletű elvárás a történelemben. Egy 18. századi politikus soha nem kérdezte volna meg, hogy "jobban élsz, mint négy évvel ezelőtt?". Soha senkinek eszébe se jutott volna, hogy netán jobban kellene élnie, mint korábban.

A növekvő bérek azonban csak egy részét alkotják a történetnek. Száz évvel ezelőtt egy átlagos amerikai munkahét 60 órából állt, ma 35 óra alatt van. Száz évvel ezelőtt az ipari munkások csupán 6%-a ment szabadságra, ma ez az arány 90% fölött van. Száz évvel ezelőtt egy átlagos háziasszony napi 12 órát töltött mosással, főzéssel, takarítással és varrással; manapság ez az idő már csak 3 óra.

Ugyanígy fejlődik az általunk vásárolt áruk minősége is. Egy 2001-es műszaki cikk katalógusban már nem biztos, hogy lenne olyan áru, amelyet szívesen megvásárolnánk. És mi van a szolgáltatásokkal, például az egészségügyi ellátással? Ha választhatnánk: a mostani egészségügyi ellátás mellett döntenénk a mai árakon, vagy mondjuk az 1970-es egészségügyi ellátást az akkori árakon? Nemigen lenne olyan tájékozott ember, aki az 1970-es állapotot választaná, ami azt mutatja, hogy a költségek miatti panaszkodás ellenére az egészségügy jobb üzlet, mint valaha.

Az elmúlt két évszázad rendkívüli növekedésének ellenére alábecsüljük a gazdasági körülményeinkben bekövetkezett javulást. Egy átlagos, középosztálybeli amerikainak valószínűleg kisebb a jövedelme, mint egy középkori uralkodónak volt, de VIII. Henrik valószínűleg odaadná a fél királyságát a modern vízvezetékrendszerért, az antibiotikumokért és az internetért.