Armageddontól tartott az amerikai elnök

Reagan elnöksége idején, 1981 és 1989 között minden nap feljegyezte a fontosnak ítélt eseményeket, így nem meglepő, ha írásai öt bőrkötéses füzetet töltöttek meg. A Vanity Fair által közölt részletekből kiderül: érzékeny, jó adag humorral is megáldott ember volt a sportriporterből színésszé lett, majd kaliforniai kormányzóból lett elnök.

Feljegyzéseiben sokat foglalkozott aktuális politikával. 1981-ben Fidel Castro volt az egyik kedvenc témája. "A CIA azt mondta nekem, hogy nagyon nyugtalanítom őt. Engem pedig az nyugtalanít, hogy nem tudom, mi váltja ki nyugtalanságát.". Anvar Szadat egyiptomi elnök meggyilkolásában Moammer el-Kadhafi líbiai vezetőt hitte vétkesnek. "Szeretném, ha nem táplálnék gyűlöletet vele szemben, de nem sikerül. Az ujjongó Kadhafi képe  a televízióban nagyon megrázott, megvetésre méltó ember" - írta. Más helyeken egyenesen őrültnek nevezte.

Izraellel szemben az első kritikát szintén 1981-ben fogalmazta meg, amikor Menáhem Begin izraeli miniszterelnök lebombáztatta az iraki atomerőművet. "Félek, hogy közel van a világ vége. Szaddámot a franciák segítségével másképp is vissza lehetett volna tartani." Tiltakozott a libanoni palesztin menekült táborok, Szabra és Satila elleni támadások és az azokban végrehajtott mészárlások ellen is. A fő veszélynek azonban Iránt tartotta. Kijelentette, hogy kész akár arra is, hogy elraboltassa Khomeini ajatollát.

Mihail Gorbacsovval már az 1985-ös genfi csúcson összecsaptak. "Lerohant, arról panaszkodott, hogy nem bízunk a Kremlben. Én pedig felsoroltam összes gaztettüket. Mindketten kitartottunk saját álláspontunk mellett" - jegyezte fel a naplóban. Később azonban tiszteletet éreztek egymás iránt. Reagan meghívta Gorbacsovot a Fehér Házba és hitte, hogy kollégája őszintén akarja a leszerelést.

A naplóírás kezdetén tartott, amikor 1981. március 30-án merényletet kíséreltek meg ellene. "Vért köptem, a kórházban közölték, hogy golyó van a tüdőmben. Fáj, ha az emberre rálőnek" - írta az elnök, aki korábban számos westernben és háborús filmben szerepelt, de sohasem volt valódi tűzvonalban. A családi eseményeket, problémákat is érintette. A naplóban szó van a fiával, Ronnal való összetűzésekről, s a felesége, Nancy iránt érzett szerelméről. Huszonötödik házassági évfordulójukon arról írt, hogy házassága olyan boldogságot szerzett neki, amilyent ember nem tud elképzelni. A füzetekből az is kiderül, hogy elnökként sem feledkezett meg a barátairól. James Stewartnak megígérte például, hogy foglalkozik a régi fekete-filmek színezésének tilalmával. Fred Astaire halála mélyen megrendítette.

Károly wales-i hercegről, a brit trónörökösről egy anekdotában tett említést. A Fehér Házban találkoztak és az amerikai elnök amerikai módra akartra megteáztatni, azaz a teát úgy szolgáltatta fel, hogy a filter már benne volt a vízzel megtöltött csészében. Károly tétován babrálgatta a csészét, a teát nem itta meg. Utólag derült csak ki, hogy azért, mert nem tudta, hová tegye belőle a filtert.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)