Konyhai eszközök árulkodnak Pompeji hétköznapjairól

A legtöbb pompeji leletekkel foglalkozó régész az i.sz. 79-ben, a Vezúv kitörése miatt elpusztult városban talált erotikus művészeti alkotásokra koncentrál. Dr. Allison régész nemrégiben megjelent könyve, a `The Insula of the Menander in Pompeii vol 3` azonban új szempontból próbálja megérteni a múltat.

`A konyhai eszközöket vizsgálom, és azt, hogy hogyan működött valójában egy lakóközösség. Nem az élet dicsőséges oldala érdekel, inkább a hétköznapi, azaz hogy miként éltek uraik mellett a rabszolgák és a szolgák. Ma ugyanis azt feltételezzük, hogy a szolgák nem voltak szem előtt, de ez inkább a 19. századra jellemző felfogás. Ha a pompeji házakban megnézzük a háztartási eszközök, például az edénytartó szekrények elhelyezkedését, akkor azt látjuk, hogy ezek az átriumban, a vendégek fogadására is szolgáló teremben voltak. Ugyanez vonatkozik a vízkészletre is. A rabszolgák valószínűleg állandóan bejártak ezekbe a helyiségekbe, tehát egyáltalán nem voltak láthatatlanok` - állítja a régésznő.

Dr. Allison már több mint 20 éve foglalkozik Pompejivel. Előző tanulmányában 30 ház hétköznapi tárgyait vizsgálta meg, amelyeket a sokkal különlegesebb leletek miatt többnyire figyelmen kívül hagytak. Teljesen lenyűgözte, hogy kik és mire használhatták ezeket a tárgyakat. "Azt gondoljuk, hogy jól ismerjük a római világ orvosait. Valahányszor orvosi eszköz kerül elő, azt hisszük, hogy az egy doktoré volt. Én azonban úgy gondolom, hogy a háztartásokban magas fokon művelték az elsősegélynyújtást. Találtunk sebészeti eszközöket, és azt hiszem, a házban valakinek az volt a feladata, hogy összevarrja a sérüléseket" - magyarázza Dr. Allison.

A régésznő új könyvében körbejárja a gazdag római háztartások főzési szokásait is. "Égett aljú parázstartó üstöt és lapos edényeket találtam, amelyeket a ház körül használhatták. Az ételeket valószínűleg a vacsoravendégek előtt melegíthették fel, akiket a főzés során keletkezett szagok nem zavartak." Olyan evőeszköz készleteket azonban nem talált a pompeji házakban, mint amilyeneket a római temetkezési helyeken ástak ki. Szerinte ennek oka abban keresendő, hogy szertartásos étkezésekre valószínűleg csak ritkán került sor, az emberek inkább gyorsan bekaptak valamit, ahogy azt az elfoglalt családok ma is teszik.

A régésznő számára igazi fejtörést okozott a házban talált nehéz kősúlyok és mérlegek nagy száma is. "Ma bármit is veszünk, mindenre rá van írva a súlya, de az ókori római világban minden meg kellett mérni, ami bejött vagy kiment a házból. Vagy ahol több szövőszéket is találtunk egy házban, az kereskedelmi tevékenységre utalna? Nem feltétlenül. Sokkal óvatosabban kell megközelítenünk a gyapjúkereskedéssel foglalkozó üzletek és a házak közötti kapcsolatot. Az asszonyok a gyapjút az üzletekben vették, maguk szőttek, és eladták a felesleget? Nem tudjuk, mert az ilyesmire nem figyelnek a régészek. Férfiak és nők is foglalkoztak a szövéssel? Azt gondoljuk, hogy a férfiak minden kereskedelmi tevékenységben részt vettek, de ez csak feltételezés.

Az ókori római háztartások életét ma szívesen helyezzük egy intellektuálisabb birodalomba, a mindennapi élet azonban teljesen más lehetett akkoriban, mint az elmúlt 200 évben."