Magyar rendezőnek köszönhetjük a Casablancát

Nem érdekelte a dán-stílus

Kertész Mihály 1888. december 24-én született, bár a dátum körül nagy a bizonytalanság - minél későbbi a forrás, annál korábbi az időpont, Kertész gyaníthatóan fiatalította magát. A Michael Curtiz néven világhírűvé vált Kertész Kaminer Manó családja nehéz körülmények között élt, ezért már tizennégy évesen kenyérkereső foglalkozás után nézett: egy vándorcirkuszhoz került, mint artista.

Az így összegyűjtött pénzből fedezte színiakadémiai tanulmányait, diplomáját 1906-ban kapta meg. Pályafutását Pécsett kezdte, Szegeden folytatta, majd 1911-ben bonvivánnak szerződtette a Magyar Színházhoz Beöthy László. Ekkor már tisztában volt vele, hogy a színpad nem az ő világa. Inkább rendezni szeretett volna, de mindennél jobban érdekelte a film.

1912-ben találkozott Siklósi Iván filmfelirat-íróval, közösen készített Ma és holnap című filmjük Kertész első rendezése volt. "Ez még kezdetnek is kevés" - mondta első munkájáról az ifjú rendező, és elhatározta, hogy megtanulja a szakmát. 1913 nyarán néhány hónapot töltött az akkori idők legjelentősebb európai filmközpontjában, a koppenhágai Nordisk studióban, ahol statisztaként, vágóként, sőt színészként is kipróbálta magát. A Nordisk iskoláját azonban nem tartotta követésre méltónak. A dán mesterekről az volt a véleménye, hogy nem használják ki eléggé a film lehetőségeit, noha erre még bőséges tőke is a rendelkezésükre áll.

Önbizalommal telve állt a kamera mögé, és hamarosan a vezető rendezők sorába emelkedett. A magyar némafilmgyártás mindkét központjában, - Budapesten és Kolozsváron - kalandos filmek egész sorát készítette, de irodalmi forrásokból is gyakran merített. Jó érzékkel felismerte, hogy számára is rangot jelent, ha Bródy Sándor, Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc sikeres műveit viszi vászonra.

A Bánk Bán filmváltozata nem csak a közönség, hanem a kritikusok elismerését is kivívta. 1912-1919 között több mint negyven filmet forgatott, mégis elégedetlen volt a hazai lehetőségekkel. Olyan nagyszabású, kosztümös filmek készítéséről ábrándozott, mint a Quo Vadis. Az 1919-es kommün idején személyesen lépett fel különféle propaganda-műsorokban, elkészítette a Jön az öcsém című agitációs filmet, majd meglepő hirtelenséggel elhagyta az országot.

1. Nem érdekelte a dán-stílus
2. Hollywood nagy öregje