Elnöki hatalommal rendelkezett Kissinger

Robert Dallek történész négy évig kutatta a Nixon-archívumot, ahol közel 20 ezer oldalnyi telefon-átiratot és több száz órányi telefonbeszélgetés anyagát nézte át. Dallek, aki korábban Lyndon Johnson életrajzát is megírta, ezen kívül hozzáfért Nixon első stábfőnökének, H.R. Haldeman naplójának eddig titkosított részeihez, és a levéltárban közel egymillió oldalnyi nemzetbiztonsági irathoz is, így a Nixon and Kissinger: Partners in Power (Nixon és Kissinger: társak a hatalomban) című könyvben sok, eddig ismeretlen részletre derül fény.

Dallek szerint a dokumentumokból két hasonló ember összetett kapcsolata rajzolódik ki, és az is kiderül, hogy mindketten egyaránt paranoiásak voltak, féltek a bizonytalanságtól, és gátlástalanul manipuláltak másokat. Az iratokból azt is megismerhetjük, hogy Kissinger növekvő hatalma főleg a Watergate-válság miatt elbizonytalanodó elnöki pozíciónak volt köszönhető.

A történész szerint a kérdés több korábbi beszélgetésre vezethető vissza, amikor Nixon arról beszélt: nem hisz abban, hogy Kissinger kezelni tudja a közel-keleti helyzetet. Szerinte ugyanis "Bárki, aki zsidó, nem tudja kezelni a közel-keleti helyzetet. Henry olyan becsületes, amilyen csak lehet, ám azon nem tud segíteni, hogy érintett az ügyben. Képzelje magát a helyébe. Jó isten... a népét ott keresztefeszítették. Jézusom! Ötmilliójukat nagy kemencékbe dobták. Hogy a pokolba érezheti magát ezek miatt?" Kissinger így az eszkalálódó helyzetben úgy döntött, hogy - akár bizonyítási kényszerből - a parancsnoki lánc helyett egyedül dönt bizonyos helyzetekben.

A pillanat nem volt messze: a történész szerint amikor Egyiptom és Szíria a jóm kippuri háborúban 1973. október 6-án megtámadta Izraelt, az izraeliek már reggel 6-kor informálták a külügyminisztert, és segítséget kértek tőle. Kissinger azonban egyáltalán nem reagált a dologra, és előbb az aktuális stábfőnököt, Alexander Haigot értesítette a dologról, ám erre is csak fél kilenckor került sor. Az elnökkel épp a floridai Key Biscane-ben tartózkodó Haignak a telefonba azt mondta: "azt akarom hogy tudd... uraljuk a helyzetet". A beszélgetésben még arra is megkérte Haigot, hogy hazudjon a médiának arról, hogy az elnök mikor tudta meg a támadást. Nixonnal a támadást pedig csak fél tízkor közölte.

Az iratok szerint Nixon másnap, azaz október 7-én azt kérdezte Kissingertől, hogy érkezett-e üzenet Leonyid Brezsnyevtől a közel-keleti helyzetről. Kissinger ekkor már nyeregben érezte magát: "Ó igen, mondott valamit". A kettejük közti erőviszonyokat jellemezte, hogy Nixonnak ekkor félve kellett visszakérdezni: "És mit mondott?"

Mindez október végéig már odáig jutott, hogy a katonai készültség szintjének felemeléséről (DefCon 3-ra) Kissinger már Nixon nélkül döntött. Amikor Haig megkérdezte, hogy beszélt-e Nixonnal, a következőket felelte rezignáltan: "Nem, még nem beszéltem. Nem hiszem, hogy zavarnunk kéne az elnököt az ügyben".