A római uralom alatt is fennmaradt a gall istenek kultusza

Nemigen jut el hozzájuk olyasmi, ami kényelemszeretővé teszi az embert

Gallia (görögül Galatia) az ókori világnak az a része, amelyet jórészt kelta (latin nyelven gall) törzsek népesítettek be a Római Birodalom terjeszkedésének időszakában. Területeileg kiterjedt a mai Észak-Olaszország, Franciaország és Belgium teljes területére, Svájc nyugati felére, valamint Hollandia és Németország Rajnától nyugatra eső részére. A latin elnevezés alapvetően a gall törzsek által lakott területeket jelölte, bár a gall nyelvet beszélő kelta törzsek a vándorlásaik következtében Európa más területein is éltek az ókorban.

Multikulturális gall régió - avagy miért görög betűsek a kelta feliratok (pdf) Bibractei oppidum - egy gall város megalapítása (pdf)

A gallok i. e. 390-ben legyőzték a rómaiakat az alliai csatában, és kifosztották Rómát. A római nép történet megörökítő Livius szerint a gallusokat különösen az akkor új élvezetnek számító bor zamata csábította rá, hogy az Alpokon átkelve elfoglalják a régebben az etruszkok által megművelt földeket. A Capitoliumig nem jutottak el, mert bár az éjszaka lopakodó gallokat a kutyák nem vették észre, Iuno szent állatai, a ludak - amelyeket a rómaiak még az éhezésben is megkíméltek - riasztották a fellegvár védőit.

Az i.e. 3. században a keleti gallok migrációjuk során a mai Görögországtól északra Thrakián vonultak keresztül Kisázsia felé, és végül Cappadocia területén telepedtek le - erre utal a területet mai neve, Galatia is.

Julius Caesar a gall háborúról írott művében részletesen bemutatja Gallia három területét: "az egyiket a belgák lakják, a másikat az aquitanusok, a harmadikat az a nép, amelynek anyanyelvén kelta, a miénken gall a neve. Nyelvük, intézményeik és törvényeik különböznek. A gallokat az aquitanusoktól a Garunna (Garonne) folyó, a belgáktól a Matrona és a Sequane választja el. Valamennyiük közül a belgák a legharciasabbak: ők esnek legtávolabb gazdaságilag és erkölcsileg fejlett provinciánktól; feléjük járnak ritkábban a kereskedők, tehát nemigen jut el hozzájuk olyasmi, ami kényelemszeretővé teszi az embert; s végül mert tőszomszédai a Rhenuson (Rajna) túl lakó germánoknak, akik örökösen háborúznak. Ugyanez az oka annak is, hogy a helvétek meg a többi galliait múlják felül bátorságban: szinte nap mint nap összetűznek a germánokkal, vagy saját földjeiket védelmezik ellenük, vagy maguk vezetnek hadjáratot amazok területére. Az egyik rész, melyet - mint említettük - a gallok birtokolnak, a Rhodanus (Rhone) folyónál kezdődik, és észak felé nyúlik; határai a Garunna folyó, az Óceán és a belgák földje, a sequanusok és a helvétek oldalán pedig a Rhenus folyó. A belgák országa a legtávolabbi gall-lakta vidékeknél kezdődik, és a Rhenus alsó folyásáig terjed, északkeleti irányban. Aquitania a Garunna folyótól a Pyrenaeus hegységig és a hispán partokat mosó Óceánig nyúlik, északnyugat felé."

Caesar a gall háborúban (i.e. 58-51) véres csatákban végül legyőzte a kelta törzseket. A gallok számos alkalommal fellázadtak (i.e. 54-ben Ambiorix, i. e. 53-ban Vercingetorix). 406. december 31-én a vandálok, az alánok és a szvévek átlépték a Rajnát és megszállták Galliát. Galliában i.sz. 486-ban ért véget végleg a római uralom, amikor a frankok legyőzték Syagrius római helytartót.

1. Páratlan és rejtélyes gall sírlelet
2. Nemigen jut el hozzájuk olyasmi, ami kényelemszeretővé teszi az embert