Helyretették Váci Mihályt

2006. október 25. 15:00

Váci Mihály 56-os naplója annak kiadói szerint remélhetőleg végérvényesen megváltoztathatja a költőről 1990 után kialakított hivatalos álláspontot.

Korábban

1956 a Múlt-koron

A forradalom 50 éve: 1956-2006

Verset írt a forradalomról is

Sokakban ugyanis még ma is az a kép él, miszerint Váci "a rendszerváltás elõtti diktatúra kiszolgáló alkotója lett volna" - e szavakkal mutatta be a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület alelnöke azt a kötetet csütörtökön Nyíregyházán, amely a költõ forradalom és szabadságharc idején írt sorait tartalmazza. "Ez a napló visszahelyezheti Váci Mihályt a magyar irodalomban őt megillető helyre" - jelentette ki Zajácz D. Zoltán. A Lobogó jegenyék. Váci Mihály ismeretlen naplója 1956-ból címet viselő könyvet a költő nevét viselő nyíregyházi társaság és a budapesti kör adta ki.

A kötetben a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában őrzött Váci-sorok olvashatók. A nyíregyházi egyesület vezetője tanulságos kordokumentumnak nevezte a Váci által megfogalmazottakat, hozzátéve: "a füzetbe írt napló bizonyítja, hogy a költő lelkesedett a forradalomért".

Zajácz D. Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy Váci is részt vett a budapesti 56-os eseményeken, s a naplóból idézte, amit a költő a Petőfi szobornál tartott megmozdulásról, a Sinkovits Imre színművész által a tömeg követelésére elszavalt Nemzeti dal hatásáról írt: "Csak a Petőfiék-lánggyújtotta tömeg érezhette azt, amit mi. Mindenki esküre emelte kezét és fejujjongva, megrészegülve a szabadság első leheletétől, ami hosszú évtizedeken át nem volt levegője a magyar égboltnak, megrészegülve a nagy, mámorító merészségtől, hogy mit merünk, és hogy megmerhetjük mindezt, ha akarjuk és ha van bátorságunk". Felidézte azt is: a tömeg innen a Parlament elé vonult. Itt órákig jelszavakat kiáltoztunk, "Vesszen Gerő!" "Mondjon le a kormány!" "Egyetemi pontokat!" "Ruszkik haza!".

A forradalmi események hatására Váci a naplójában versrészleteket is papírra vetett: ... "Egy nép színe-java gyűlt össze itt! A vulkán felgörgette szörnyű köveit. Izzva sistergett a legtisztább ércek lávája, az indulatok hófehér tiszta felhője, ötszázezer ember állt e szent öveken, ötszázezer ember hallatta a szavát, kért, követelt, sürgetett, öklét rázta - szívét emelte, dübörgött - zúgott énekelve".

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)