Új-Zéland invázióját tervezte az amerikai hadvezetés

Minden hadviselő féllel számoltak

Az 1972-ben titkosítás alól feloldott dokumentumról 2002-ben Peter Corbett hadtörténész írt egy rövid szakcikket, ám az csak a szűk szakmai nyilvánossághoz jutott el. A `Tengerészeti haditerv az új-zélandi Auckland megtámadására` címet viselő dokumentum részletes információkat tartalmaz a sziget vízkészleteiről, közlekedési hálózatáról és éghajlatáról. A beszámoló hírszerzési jelentéseket is felvonultat Új-Zélandról: három, stratégiailag fontos pontot, North Headet, Fort Takapunát és a Victoria-hegyet különösen részletesen ismertetve. A jelentés szerint az invázióra a legmegfelelőbb hely a Manukau-öböl lett volna. A terv szerint nehéztüzérséget telepítettek volna a Rangitoto szigetre, hogy onnan tűz alatt tarthassák a partot, fedezve a csapatokat.

A USS Connecticut és az amerikai flotta felvonulása, 1907

Corbett szerint az Egyesült Államok akkor készíttette el a jelentést, amikor az antant szövetségének megkötésével Nagy-Britannia és Japán közvetlen fenyegetést jelentett az Egyesült Államok csendes-óceáni jelenlétére. Mivel Nagy-Britannia Japán oldalán lépett volna harcba, Ausztrália és Új-Zéland kikötői komoly stratégiai fontossággal bírtak Amerika számára.

A hírszerzési adatok begyűjtésére valószínűleg az amerikai flotta 1908 augusztusi aucklandi látogatásán kerülhetett sor. Az amerikai hajók ekkor bejárták Aukckland, Sydney, Melbourne, Manila és Jokohama kikötőit. Nem titkolt céljuk azonban a felvonulással egy Japán számára figyelmeztetésül tartott erődemonstráció volt - mondta el Corbett.

David Veart történész szerint a dokumentum a "sárga veszedelem" elleni felkészülés korában keletkezett, amikor az Egyesült Államok lakossága komoly félelmet táplált a felemelkedő Japánnal szemben. Az amerikai hadvezetés azonban nem csak a szigetországgal, hanem minden létező hadviselő féllel szemben megpróbálta modellezni egy esetleges háború esélyeit - tett hozzá Veart.