A világ legnagyszerűbb találmányát ünnepeljük

Korábban

Vasparipák

Biciklis Schindler

Baloldali közlekedés

Az első balesettől a velocipédig

A kétkerekű következő fejlesztése egy skót kovács, Kirkpatrick MacMillan nevéhez köthető, akinek 1839-es járművét méltán nevezhették az első igazi biciklinek (bár a 20. század elején sokáig vitáztak azon, hogy a pedál nélküli járgányok kerékpárok-e egyáltalán).

MacMillan nevéhez fűződik az első kerékpáros közúti baleset is: egy napilap 1842-ben feljegyzett egy balesetet, amikor az "elsuhanó kovács" Glasgowban fellökött valakit járművével, és öt schillingre büntették. Sokak szerint persze ez is csak a kerékpár-történészek konfabulációja.

A 19. század közepétől az egyes kerékpár-típusok párhuzamosan készültek, s kinézetre is egytől-egyig különböztek. A mérnökök több olyan pedál- vagy kézihajtású három- és négykerekű gépen is dolgoztak, amelyek az idő előrehaladtával egyre nehezebbek lettek, és egyre lehetetlenebb volt emberi erővel meghajtani őket. Volt azonban, aki sikeresen hasznot húzott ezekből is: a doveri Willard Sawyer sikeresen exportált ilyeneket világszerte az 1850-es években.

A velocipédek reneszánsza az 1860-as években Párizsban köszöntött be. 1864-ben egy francia fémmunkás komoly előrehaladást ért el a meghajtás terén: pedálokat erősített az első kerékre (a pedál azonban már 1853-ban is megjelent, de akkor még nem terjedt el).

Az International Cycling History Conferences döntése alapján viszont a mai napig nem lehet egyetlen személlyel azonosítani ezt a titokzatos feltalálót, mert mind Ernest Michaux mind pedig Pierre Lallement neve szóba kerülhet. Az így elkészült kerékpárt az 1867-es párizsi világkiállításon mutatták be (Michaulin néven), ahol nagy visszhangot váltott ki, és hamar komoly kultusza lett. Ekkor alakultak meg az első versenyeket is rendező klubok: a "száguldás bajnokai" 1868-ban a világ első kerékpáros versenyén 2 kilométert tettek meg. A győztes angol James Moore aranyérmét III. Napóleontól vehette át szédületes teljesítményéért: 3 perc 50 mp alatt tekerte le a távot, s így 31,3 km/órás sebességgel ért a célba.

A golyós csapágy, a sárhányó és további újítások az ipari forradalom fejlesztéseinek élvonalába juttatták a kerékpárt. Hamarosan rájöttek, hogy a küllők egyformán húzzák a tengelyt, s a faküllőket érdemes fémre cserélni. Thomas McCall 1869-ben készítette el híres Ariel-jét, az első igazi fém kerékpárt. 

A korábbi tervek kis módosításával megszületett a velocipéd: ennek első kerekét megnagyobbították, és azon helyezték el az ülést, így a gép méretének csak az ember lábhossza szabott határt. A feltalálói címért azonban itt is vita bontakozott ki: James Starley és Eugene Meyer egyaránt magukénak követelték az elsőséget. Az új találmány is hamar sikeres lett: 1877-ben 50 ezer velo futott az utakon.

1. A rázós elődök kora
2. Az első balesettől a velocipédig
3. Technikai fejlődés és tömegtermelés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták