Napvilágra került etruszk szörnyek

Fénykor és hanyatlás

Etruszk civilizáció fénykora az Kr. e. 600 - 400 közötti időszakra tehető, kezdete Kr. e.1200-800 közötti időre, melyből az előbbi a valószínűbb, tekintve, hogy Rómát az etruszkok Itáliába érkezését követően több generáció elmúltával alapították. Etruria valószínűleg magába foglalta egész észak Itáliát az Alpoktól a Tiberisig, és magát Rómát is feltehetőleg etruszkok alapították.

Az etruszk hegemónia kialakulásával párhuzamosan Dél-Itáliában görög város államok jelentek meg, mely még inkább valószínűsíti, hogy a mükénei pelazg népesség maradványai alkották a etruszk népességet. A nagyon korai időktől kezdve, az etruszk arisztokrácia szoros kontrol alatt tartotta a politikát, hadügyeket, gazdaságot és a vallást is.

Hasonlóan a görögországi helyzethez, itt is független városállamokat találunk, azonban Kr. e.500 körül néhány városállam, mint Tarquinii és Veii, uralkodó szerepre tesz szert régiójukban, más független városokkal kialakított szövetségeik révén.

Ezekre a szövetségekre válaszul a rómaiak a görögökkel és a karthágóiakkal szövetkeztek, és tíz éves háború után 396-ban sikerült elfoglalniuk Veii-t, a legjelentősebb etruszk várost. Kr. e.200 körül sötét időszak következik az etruszkok életében, az arisztokrácia hatalmi harcai, és a köznép felkelései a városok szociális összeomlását eredményezik, aminek következtében rákényszerülnek a Rómával való szövetségkötésre.



A Kr. e. I. században római polgárjogot kapnak az etruszk városok, de a plebejusok és patríciusok közötti polgárháborúban (88-83-ban), a vesztes oldalra állnak, amiért a győztes, Lucius Cornelius Sulla, kegyetlenül bosszút állt. Etruria városai ezután megsemmisülnek, római telepesekkel népesül be, és elromanizálódik. Az etruszk nyelv azonban ismert marad az időszámítás utáni időkben is, és még Claudius császár is beszéli. Az etruszk civilizáció és kultúra megéri a kereszténység megszületését, és a nyelv eltűnése, tekintve a kiterjedt római írásbeliséget rejtély.

Történelmük során az etruszkok soha nem valósítottak meg nemzeti egységet, csak laza konföderációkat hoztak létre a városaik között. Évente a nemeseik közül megválasztott magisztrátus kormányozta valamennyi városukat.

A királykori Rómához hasonlóan a hadsereg főparancsnokának rangja, és a legfőbb főpap tiszte örökletes volt. Az etruszkok fénykorukban jelentős katonai erővel is rendelkeztek, de ez valószínűleg nem közös haderő volt, hanem a városállamok egyesített hadereje. Kétségkívül a tengeren át érkeztek Itáliába, és telepeik voltak Szardínián és Korzikán is, valamint kereskedtek Hispániával és Galliával.

1. Démonok és szörnyek a sírban
2. Fénykor és hanyatlás