100 éve született Wladislaw Gomulka

Apja szocialista olajbányász volt, szülei még fiuk születése előtt kivándoroltak az USA-ba, majd hazatértek. Fia 1917-ben lakatostanonc lett. 16 évesen lépett be a szocialisták ifjúsági mozgalmába, 1926-ban a kommunista pártba. Ebben az évben letartóztatták illegális tevékenység miatt. 1930-ban a vegyipari dolgozók szakszervezetének országos titkára lett. Az 1932-es lodzi sztrájk során a rendőrök megsebesítették, emiatt sánta maradt. Négy évre ítélték, de 1934-ben kiszabadult, s Moszkvába ment, ahol a Nemzetközi Lenin Iskolán tanult. 1936-ban ismét lefogták és hét évre ítélték.

 

1939-ben, Lengyelország lerohanása után szabadult ki. Részt vett Varsó védelmében, majd a keleti, szovjet-megszállta területre ment, s hivatalnokként dolgozott. 1941-ben ismét politizálni kezdett, a német megszállás alatt szervezte az illegális mozgalmat. 1942-ban Varsóban a Lengyel Munkáspárt központi bizottsági titkára lett, s partizánakciókat szervezett. 1943-ban ő lett a főtitkár, s ideológiai kiáltványt fogalmazott, részt vett a Honi Nemzeti Tanács Szervezésében. Amikor a szovjet csapatok lengyel földre értek, Lublinban az ideiglenes kormány kormányfő-helyettese lett, majd az átcsatolt német területek közigazgatását szervezte. 1945 végén a párt főtitkárává választották. Kegyetlenül leszámolt a kommunista uralom ellenfeleivel, szétzúzta a Parasztpártot, s szorgalmazta az egyesülést a szocialistákkal, de elítélte a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását.

 

1947-ben Sztálin utasítására elmozdították, nacionalizmus vádjával, helyére Boleslaw Bierut került. A Lengyel Egyesült Munkáspárt megalakulásakor a Politikai Bizottságból is kimaradt. 1949 elején felmentették kormánytisztségéből, majd kizárták a pártból, 1951-ben letartóztatták. Sosem vallotta magát bűnösnek. Sztálin halála után, 1954 végén szabadult ki. Az 1956-os hruscsovi desztalinizáció idején rehabilitálták. A poznani megmozdulások idején sokan emlegették, s követelték visszatérését. Ismét a párt tagja lett, majd a Központi Bizottság első titkára, s az Államtanács tagja. Reformjai azonban csak félig valósultak meg, enyhült a terror, az egyház üldözése, leállt a mezőgazdaság kollektivizálása, de korlátozták a szellemi szabadságot, s a gazdaságban sem sok változás történt. Népszerűsége gyorsan csökkent, 1968-ban az értelmiség már nyíltan szembeszállt vele, s diáklázadások törtek ki. Gomulka ugyan megerősítette helyzetét a pártban, de befolyása hanyatlott. 1970-ben aláírták a lengyel-nyugatnémet megállapodást, amely szentesítette a nyugati határokat. Gazdasági reformjai már nem tudták megakadályozni a munkáslázadásokat Gdanskban és Szczecinben, 1970. december 20-án Gomulkát lemondatták. Ezután visszavonult a közélettől, csak 75. születésnapján méltatták érdemeit.  1982-ben hunyt el.

 

(MTI)