VIII. Henrikről eddig is tudtuk, hogy egy botrányos életű élvhajhász iszákos volt, kérkedett a pénzével, és gátlástalanul hajkurászta a nőket. Alig érhet tehát meglepetésként bárkit a hír, mely szerint a nyakas király valójában focista volt.
A futballcipő első ismert említése
Hat asszonyt léptetett le a pályáról
Az angol tudományos média napok óta a kétes hírű uralkodón, VIII. Henriken köszörüli a nyelvét. Egy levéltári iratból ugyanis nemrég kiderült: Henrik 1526-ban egy pár futballcipőt rendelt a Great Wardrobe-nak nevezett udvari ellátóhivatalától. A becses bőrlábbeliket maga a királyi cipész, Cornelius Johnson készítette saját kezűleg - akkoriban tekintélyes összegnek számító négy shillingért, ami a történészek szerint nagyjából a királyi ruhatár vezetője egyheti keresetének felelt meg.
A dokumentumot nyilvánosságra hozó Maria Hayward ruhatörténész szerint a most feltárt irat tartalmazza a futballcipő első ismert említését. Hayward szerint azért is érdemes a témával foglalkozni, mert még a ruhatörténészek is hanyagolják a férfiuralkodók öltözetét - sokkal többet tudnak pl. I. Erzsébet összes ruhájáról, mint Henrik köznapi vagy alkalmi öltözetéről.
Hayward a Reutersnak elmondta: mivel a cipő jóval többe került, mint Henrik többi, sportoláshoz használt lábbelije, valószínűleg nehezebb volt, és vastagabb, jobb minőségű bőrből készítették. A kutató egyébként nem tartja valószínűnek, hogy Henrik rendszeresen rúgta volna a bőrt. "De akkor mi egyébre használhatta volna a király a speciális cipőket?" - tette fel a kérdést. Maga a cipő egyébként - Henrik 17 000 darabos ruhatárához hasonlóan - nem maradt fenn. A királyi ruhatár nagy részét Henrik halála után elajándékozták, a kollekció utlosó holmijait pedig Oliver Cromwell adta el az 1640-es években. Tárgyi bizonyítékok híján, de Hayward mégis valószínűtlennek tartja, hogy a cipő talpa a mai szokásnak és szabványnak megfelelően stoplis lett volna.
A mai sztároknak volt kitől tanulniuk
"A Tudor-kor futballja lényegesen különbözött a ma ezen a néven ismert sporttól, például nem voltak se szabályok, se csapatok... Ilyenformán nem is számított úriemberhez méltó szórakozásnak" - mondta a Winchester School of Art ruharestaurátoraként dolgozó Hayward. A sportnak alig nevezhető korabeli futballt komplett falvak vívták egymás ellen: a nekivadult polgárok egy disznóbőr hólyagot rugdaltak vadul, a legkevésbé sem ügyelve egymás vagy saját maguk testi épségére. Sir Thomas Elyot Tudor-korabeli író szerint például a futball "fékevesztett vadállatok kegyetlenül erőszakos" szórakozása volt. Mindenlépp meglepő hát, hogy az angol király ennek a kedvtelésnek hódolt.
Piros lap az asszonyoknak és a Vatikánnak
Populi Ludos Populo
`Ha a király nem használta volna a cipőt rendeltetésszerűen, nem hiszem, hogy megrendelte volna a lábbelit. Ám azt sem gondolom, hogy rendszeresen futballozott volna. Abban pedig bizonyos vagyok, hogy nem futott ki a pályára minden szombaton, mint manapság a bajnokság csapatai` - nyilatkozta a kutató. Az 1491-ben született Henriket csakugyan nem elkötelezett sportemberként tartja számon a történelem - italozó, tivornyázó, nőbolond természete a mai futballsztárok kicsapongó életmódjával vetekszik. Mint ismeretes, VIII. Henrik négy feleségének is sárga lapot adott, kettőt pedig - a Vatikánnal együtt - piros lappal küldött le véglegesen a pályáról.
Ám fiatalabb éveiben lelkesen vett részt bajvívó tornákon, gyakran teniszezett, és néhanapján puszta kézzel is birokra kelt. Alkata tehát fiatal korában épp megfelelt a labdarúgás akkoriban elég brutális formájának. Hayward szerint valószínű, hogy Henrik a cipőt a húshagyókeddenként vívott, a Tudor-korban hagyományos és felettébb népszerű futballmérkőzéseken viselte. "Megszállott futballista semmiképp sem volt" - hangsúlyozta a történész.
Ha a focinak nem is, a cipőknek mindenképp megszállottja volt az önfejű király, s a finom és drága holmikhoz fűződő vonzalmában ugyancsak hasonlított napjaink futballsztárjaira. A leadott rendelés legalábbis erről tanúskodik. "A listán szerepelt tíz pár angol bőrcsizma; tíz pár spanyol rövid csizma; egy pár rövid bársonycsizma; harmincnyolc pár bíborszín, fekete és karmazsin bársonycsizma; három pár fekete bársonypapucs; három pár harchoz illő cipő; hat pár angol bőrcipő; hat pár spanyol bőrcipő - no és a futballcipők" - mondta Hayward a Reutersnak. "És mindez csak hat hónapra szólt" - tette hozzá.
Külön pikantériát kölcsönöz a leletnek, hogy 1548-ban maga Henrik is betiltotta a futballt, arra hivatkozva, hogy vadsága folytán egy-egy mérkőzés erőszakos hajbakapásra is tüzelheti a népet, mi több, a "meccsek" akár lázadásba is torkollhatnak.
