Nautilus, a korszakalkotó
2004. január 21.-Múlt-kor
Ötven évvel ezelőtt, 1954. január 21-én bocsátották vízre az Egyesült Államokban a világ első nukleáris üzemű tengeralattjáróját, az SSN-571 jelű Nautilust.
A vadász-tengeralattjáró rekordjai
| A Nautilus az USA Tengeralattjáró Múzeumában (Groton, Connecticut) |
A Nautilusnak, mint "önjáró töltethordozónak" az orr-részében mereven beépített hat darab torpedóindító csövet helyeztek el, amelyekből 533 milliméteres átmérőjű torpedókat lehetett útjukra bocsátani. A személyzet 105 főből állt. Az 1954 szeptemberi szolgálatba állás után a betonköpennyel körülvett atomreaktort közel három évtized alatt összesen két alkalommal töltötték fel dúsított U-235-tel.
A vadász-tengeralattjárónak minősített Nautilus nevéhez számos rekord fűződött. Elsőként haladt át az északi sarki jégpáncél alatt 1958 július-augusztusában a Csendes-óceánról a Atlanti-óceánra - 1958. augusztus 3-án érintette az Északi-sarkot. 1972-74-ben átépítették, korszerűsítés után kiképző atom-tengeralattjáró lett, 1981-ben kivonták a szolgálatból és átadták az annapolisi tengerészeti akadémia múzeumának.
| Nautilus |
| kihalófélben levő tengeriállat-csoport, a külsővázas lábasfejűek, illetve négykopoltyúsok alosztályának az Indiai- és a Csendes-óceánban még élő nemzetsége, de így nevezték a Jules Verne regényében szereplő tengeralattjárót is. |
A Nautiluson az úgynevezett segédüzem energiaigényét is az atomhajtómű elégítette ki. A négy darab 650 kilowattos turbogenerátor "gondoskodott" merült állapotban is, huzamos időn keresztül a személyzet biztonságáról és kényeméről, a bonyolult és nagy energiaigényű fegyverrendszerek állandó harckészültségének biztosításáról, a légkondicionálástól a tengervízből való ivóvíznyerésen keresztül az élelmiszertartósításig, a hidroakusztikus készülékek működtetésétől az elektronikus számítógépek táplálásán keresztül a rádiólokátorok, a belső híradás és összeköttetés, az ellenőrző és vezérlő rendszer, a válsághelyzeti automatikák kettőzve, sőt sokszorozva rendszeresített komplexumának biztonságos üzemeltetéséig.
Tengeralattjáró história
Ami az előtörténetet illeti, a víz alá merülő tengeri szerkezetek gondolata igen régi:A tengeralattjáró első alkalmazására az észak-amerikai polgárháborúban került sor. A déliek 1864-ben tengeralattjáróval helyeztek aknát az északiak egyik hadihajója mellé, és a hajót elsüllyesztették, igaz, a tengeralattjáró is a robbanás áldozata lett.
A búvárhajók fejlődésében a kézi hajtásmód korát (1620-1860) a gépi hajtásmód korszaka követte, amely 1954-ig tartott. A robbanómotor megbízható vízfelszíni, az akkumulátorokkal táplált villanymotor megfelelő víz alatti főgépet jelentett. Az első világháborúban elsüllyesztett kereskedelmi hajótér 75 százaléka, a másodikban pedig - a légierő megnövekedett szerepe ellenére - mintegy 60 százaléka tengeralattjárók tevékenységével volt kapcsolatban. A hadban álló felek az első világháború éveiben 290, a második világháború időszakában 1131 tengeralattjárót építettek, és ebből 178, illetve 781 egységet vesztettek. Más statisztikák szerint a második világháború során, 1939-1945 között 817 német, 149 japán, 85 olasz, 120 szovjet, 54 amerikai, 78 angol tengeralattjáró süllyedt el vagy pusztult el egyéb okok miatt, 90-95 százalékban harctevékenységek során.
A múlt század közepétől a tengeralattjárók fejlesztésével kapcsolatos követelmények megsokasodtak. Megmaradt a levegőigény nélküli, hosszú, víz alatti hajózást lehetővé tevő hajtómű kivitelezése, a csendes üzemre törekvés, a zajmentes haladás biztosítása, a környező víz felmelegedésének elkerülése, vagyis, hogy fizikai tulajdonságaikkal ne árulják el magukat a rájuk leselkedő felderítő eszközöknek. Felerősödtek a gyorsasági, szilárdsági és állékonysági követelmények, miközben az atomhajtóművek hadászati képességeket kölcsönöztek a nukleáris üzemű tengeralattjáróknak.
Mekkora előnyt jelent az atomhajtómű?
Ha tekintetbe vesszük, hogy egy tízezer lóerő teljesítményű hajó 24 üzemóra alatt kétütemű Diesel motorral 60 ezer liter, az olajtüzelésű kazános gőzturbina vagy a gázturbina majdnem 100 ezer liter olajat használ fel, szembeötlővé válik, mekkora előnyt jelent az atomhajtómű, amely naponta szinte csak grammnyi hasadóanyagot fogyaszt.A hagyományos hajtómű néhány tízezer kilométerre korlátozta a hajók hatótávolságát (az egyszeri üzemanyag-feltöltéssel megtehető út hosszát), ezzel szemben a hajó-atomhajtómű, amely lényegében kis méretű atomerőmű, rögtön több százezer kilométerre növelte a hatótávolságot, lehetővé téve például a Föld többszöri körülhajózását hajtóanyag-utánpótlás nélkül. Ezzel hatalmas mértékben megnőtt a kikötőktől való függetlenség és a fegyverrendszerekkel való terhelhetőség is.
Mindezzel szemben természetesen nőtt a kivitelezési költség, a sugárvédelem bonyolultsága, katasztrófa esetén a tenger radioaktív szennyeződésének veszélye, és még jó néhány más hátrányos körülmény kockázata.
A Szovjetunió 1958-59-ben építette meg első nukleáris meghajtású tengeralattjáróját, Nagy-Britanniában 1963-ban, Franciaországban 1969-ben, a Kínai Népköztársaságban pedig 1971-ben bocsátották vízre az első atomhajtóműves tengeralattjárókat.
mti
