105 éve adták át a Margit-szigeti szárnyhidat

A Margit-sziget a piliscsabai uradalom részeként 1796-ban került József nádor birtokába, aki Tost József tervei szerint angol kertté alakíttatta át. A sziget a 19. század közepére közkedvelt park lett, több mulatóhellyel. 1849-ben haszonbérbe adták, majd József királyi herceg saját kezelésében tovább fejlesztette a parkot, ahol számos jeles honfitársunk, köztük Arany János, Krúdy Gyula, Bródy Sándor is gyakran időzött. A szigetet a Belvárosi templom elől induló gőzhajóval lehetett megközelíteni, amelynek menetdíja az 1870-es években 20 krajcár volt. A hajó megállt az Akadémiánál, a Bomba (ma Batthyány-) téren is és a sziget déli csúcsára vitte az utasokat. A hely népszerűsége és az utasok számának növekedése miatt már a Margit-híd 1870-es tervezése során nyitva hagyták egy szigeti szárnyhíd lehetőségét.

A szárnyhíd építését az 1899. évi VII. törvénycikk rendelte el, a terveket Zsigmondy Béla és Eckermann Ede készítette. A szerkezet a Margit-híd középső pilléréből ágazik ki és a két hídtengely 210 fokos szögét felezi. Egyetlen, 70 méteres nyílását a főhíd eredeti tartóihoz hasonló négy kavartvas ívtartó hidalja át. A vasszerkezet főtartói merevítőrácsos, tömör oldalfalas zárt szekrények, a négy főtartót keresztkötés és szélrács is összekapcsolja. Az íveket és a pályát kettős átlós rácsozás köti össze, ez az egykor a főhídon is alkalmazott megoldás ma már csak a szárnyhídon látható.

A margitszigeti hídfő a szárnyhíd tengelyére merőleges, alapjának hossza 14,30 méter, szélessége éppen 13 méter, a látható felületeket gránitburkolat fedi, a szerkezeti talpkövek is gránitból készültek. A kocsipálya vasszerkezetét a főtartókra támaszkodó kereszttartók s az ezekre helyezett zórésvasak alkotják. Erre aszfaltbetont, majd kettős sorban 2,5 cm-es olajjal telített fenyőkockákat, végül a pálya burkolatát képező, szintén telített, 13 cm magas bükkfakockákat helyeztek.

A pálya szélessége 12 méter, ebből 7 méter az úttest és kétszer 2,5 méteresek a járdák. A gyalogjárókat vas konzoltartók és ezeken elhelyezett hossztartók alkotják, ezekre fektették a járdák tölgyfa padlóit. A korlátok, párkányok és a vámszedő házak megegyeztek a Margit-híd hasonló szerkezeteivel.

A munka alépítményét Zsigmondy Béla cége kivitelezte, a felszerkezet építését a MÁV Gépgyár végezte el 1899-1900-ban. A hidat a nyílás teljes beállványozásával építették meg, a beruházás 670 ezer koronába került. A fakocka-pályát 1920-21-ben a nagyhíddal egyidejűleg kőburkolatra cserélték, a járdák faszerkezetét is betonnal váltották ki.

Budapest hadszíntérré válásakor, 1944-45-ben a németek valamennyi Duna-hidat felrobbantották, a szárnyhíd esetében azonban kudarcot vallottak. A Margit-híd újjáépítésekor ezért itt csak kisebb átalakításokra volt szükség, amelyeket a főhíd pályájának 50 centiméteres megemelése indokolt, ekkor bontották el a szigeti vámházakat is.

A sziget, melynek látogatását először 1919-ben, a tanácskormány tette ingyenessé, 1948-tól került állami tulajdonba, ma Budapest XIII. kerületének része.

(Múlt-kor/Panoráma)