Cementként szilárdult meg Pompeji lakóinak tüdejében a forró hamu

2020. május 31. 08:39 Niel-Peter Granzow Busch

Korábban

Misenum sem menekülhet (augusztus 25., 06.30)

Ifjabb Plinius leírása alapján Stabiaet, ahol nagybátyja tartózkodott, most szintén hatalmas mennyiségű hamu és több földrengés érte el. Nagybátyja szobája tele lett hamuval.

„Azt kérdezték maguktól, hogy a házban maradjanak-e vagy inkább kimeneküljenek onnan? Az épületek rázkódtak és úgy dülöngéltek jobbra-balra, mintha leváltak volna alapjaikról”- írta Plinius.

Pompejit reggel 6.30 és 7.00 között érte el az első lavina. A vulkáni anyag jó részét ugyan lelassította a város északi felét övező fal, de a toxikus gázok számos embert öltek meg az utcákon és azokat a gyengéket, akik nem tudtak elmenekülni.

A földrengések még Misenumban is érezhetőek voltak, ahol ifjabb Plinius és vele lakosok ezrei döntöttek úgy, hogy elmenekülnek – még mielőtt a Vezúv az ő városukat is a földdel tenné egyenlővé. Nem sokkal később Misenumra is hamu kezdett hullani.

„Csak a férfiak üvöltését és a nők és gyermekek sikítozását hallottam. Az emberek a szüleik, gyermekeik vagy hitvesük után kiáltoztak, már csak hangról ismerve fel egymást.

Voltak, akik az égbe emelték kezüket, míg mások elvesztették hitüket az istenekben és azt gondolták, hogy eljött az örök üdvözülés pillanata” – így írta le a történteket az ifjú római.

előző oldal következő oldal 6 / 8