Budapest, a sportfőváros: az úszósapkától a vívótőrig

„Én a hetes busszal mentem vívni az olimpiára…”

A Blaha Lujza téri szupermarket békés vásárlói nem is sejtik, hogy néhány évtizeddel korábban micsoda csaták zajlottak egy emelettel a fejük felett. Az Erzsébet körút 1. szám alatt működött a leginkább a halhatatlan, olasz származású mester, Santelli Italo nevével fémjelzett vívóterem, amely egyik szülőhelye volt a fantasztikus magyar vívósportsikereknek.

Volt idő, amikor, ha a teremben elrepült egy véletlenül letört pengedarab, az biztos, hogy egy olimpiai vagy világbajnokot talált el. Santelli mester iskolájában olyan legendák készültek, mint a hét olimpiai aranyérmével a mai napig magyar rekorder Gerevich Aladár vagy a szintén olimpiai bajnok Elek Ilona, Kabos Endre, Petschauer Attila, Posta Sándor.

A Puskin mozi nézőinek nem kell feltétlenül jegyet venniük, ha kardozós jelenetet akarnak látni. Elég átsétálniuk a Kossuth Lajos utca túloldalára, és felpillantaniuk a mozi fölé. Máris a szemük előtt villognak a pengék, igaz nem középkori ruhás, hanem sisakos, fehér plasztronos alakok vágják, szúrják egymást karddal, tőrrel, párbajtőrrel.

A BEAC, később a Bp. Haladás és az OSC, majd ismét a BEAC sportolói Európa egyik legrégibb vívótermében gyakoroltak, gyakorolnak, ahol az 1870-es évektől szinte szakadatlanul zajlik az oktatás – nem is kell külön említeni, hiszen magyar vívásról van szó: világszínvonalon.

Jelenleg a magyar vívás igazi központjának a Puskás Ferenc Stadion szomszédságában lévő, első hazai fedett sportaréna, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok vívótermei tekinthetők. A legendás csarnok legfurcsább vívóversenyét 1984-ben rendezték, amikor a magyar sportolók politikai okokból nem utazhattak a Los Angeles-i olimpiára.

A bojkottáló szocialista tábor versenyzőinek ekkor amolyan olimpiapótló Barátság versenyeket rendeztek, s ezeknek a vívószámait itt tartották. Mivel a magyar Parlament másfél évtizeddel később Deutsch Tamás sportminiszter javaslatára az életjáradék szempontjából ezeket a versenyeket is valódi nyári játékoknak minősítette, végül érvényt nyert a későbbi igazi olimpiai bronzérmes, világbajnok, a budapesti Barátság versenyt megnyerő tőrvívónő, Stefanek Gertrúd ironikus mondása: „Én a hetes busszal mentem vívni az olimpiára…”

A cikk a Budapesti Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. támogatásával valósult meg.

1. Csaszi és Komi
2. A legendás vizes helyszín
3. Biztos kéz, kötélidegek, vasakarat
4. „Én a hetes busszal mentem vívni az olimpiára…”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona